Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

bujdosók elohaladását késleltesse, de kénytelen volt elölök a túlsó partra visszavonulni, s általok egész Kassáig visszaszoríttatott. *) A merre a bujdosók csak vonultak, mindenütt visszanyerték a protestánsok templomaikat és iskoláikat. Az eperjesi collegium is viszszaadatott akkor nekik. De az által nagyon ártottak ügyöknek, hogy ezzel, ha egyházi s iskolai épületeiket visszanyerik, még meg nem elégedvén, ezen templomok és iskolák erőszakos elvételének és a vallási üldözések szerzőit, a hol csak kezükbe keríthették, kegyetlenülbántalm azták. Azonban mihelyt Kopp Farkas csász. táborszernagy és gróf Eszterházy Pál számos sereggel Magyarországba jöttek, és a Kassán elfogott Spankaut kiszabadították; a bujdosók 1672. okt. 26. Györké mellett nem messze Eperjestől megveretvén törekvéseik egy időre meghiúsultak. Ezen győzelem következtében még keményebben kezdett Leopold Magyarországgal bánni. Már a Vesselényi és társai összeesküvését akarta volt alkalmul használni a magyar alkotmány elnyomására és a magyar közigazgatás átalakítására. Nádasdy és Zrínyi halála után az országbírói és báni méltóságok betöltetlenül hagyattak. Most a Vesselényi kimúlása óta szintén üresen hagyott nádorság s az esztergomi érsekek által, nádor nem létében, gyakoroltatni szokott királyi helytartóság eltöröltetése ment határozatba. E végre Szelepcsényi kénytelen volt helytartósági méltóságáról, mennyiben ez törvényes ügyeken túl politikaiakra is kiterjeszkedett, 1673.-ban lemondani. **) Ekkor történt, hogy 1673 febr. 27.-kén Leopold császár helyettes kormányzóságot állított fel Magyarországban, melynek székhelyét Pozsony várába tette, fejéül pedig Ampringen Gáspár Jánost, a német rend nagymesterét, nevezte ki. Ez az ember Magyarországban születvén, életének nagyobb részét külföldön töltötte. Mint keményszívű férfiú mindent elkövetett, a mi őt állásában megszilárdíthatta ; a vallási mozgalmak iránt azonban közönyös volt. A mi a kormányzóságnak utasításul adva volt, hogy t. i. kötelességévé tétetett a rom. kath. vallás érdekeiről gondoskodni, ennek ő csak kelletlenül***) és csak annyiban felelt meg, a mennyiben ez által a császár kegyét biztosíthatta magának. Azon közben haladtak a rom. kath. főpapok, maga az érsek, *) Szalay László V, 160. Merle d'Aubigné 243. 244.. **) Szalay László V, 154.. Fabó-Schmal, II. 230»