Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

Széchenyi, Kollonics, gróf Volckra és Szegedy a protestánsok templomai és iskolái elvételében. Az eperjesiek, noha nem rég visszanyerték vala templomaikat és kollégiumukat, mégis, amint Szegedy püspök és gr. Volckra *) odajöttek, birtokukból ismét kivettettek. Igy ugyanezen évben 1673. Kézsmárkon, Zsolnán, Szeniczen, Eózsahegyen, Sz.Miklóson, Lipcsén és másutt is elvétetvén az evangélikusok templomai, remete Pál — szerzetesek hozattak Kézsmárkra Bársony György püspök által, **) ki noha evangélikus szülök gyermeke volt, mint váradi püspök tettel, tollal és szóval buzgón térítette az evangélikusokat a r. kath. hitre. ***) Ez időben, 1673.-ban vesztek el az evangélikusok templomai, Szenczen Pozsonymegyében, Mosonmegyében pedig Rajka, Magyaróvár, Zurány és Galsa templomai. Noha eképen ezer meg ezer sebből vérzett a prot. egyház Magyarországban, a protestánsok üldözése fejének, Szelepcsényi érseknek és segédeinek mégis lassúnak látszott az üldözés, szerintök a megtérés, müve. III. Oly politika mellett, mint a minő Leopold császáré volt, maga az udvar is érezte, hogy annak ellenszegülést kell szülnie, a miért is minden törekvése oda ment ki, a kitörhető forradalmat még csirájában elfojtani. Ily körülmények közt és ily közhangulat mellett a magas klérus, főképen Szelepcsényi, Kollonics \) és Bársony, a forradalom kitörhetését használták fel ürügyül térítési buzgalmuk terjesztésére, és az evangélikusok, különösen azoknak papjai üldözhetésére. Egy végcsapással akarta most a prímás a prot. egyházat kiirtani. Szelepcsényi György hogy véget vethessen a prot. egyháznak Magyarországban, 1673. sept. 25.-kére három ág. hitv. superintendenst, *) Fabó-Schmal II, p. 228. Lásd feljebb, 98. lap a **) alatti jegyzetet. **) Fabó-Schmal II. p. 228.. ***) Szalay László Magyarok története V. 153.. f) Kollonics iránya ez állandó szavajárásából legjobban kivehető ; „Faciam Hungáriám captivam, pöstea mendicam, deinde catholicam." Egyébiránt Szelepcsényi nem kedvelte őt; saját emberei előtt rőthajá zsoldosnak, hóhérnak nevezte Kollonicsot.