Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

rosában is, hol már 1671.-ben híjában kísérletté volt meg gróf Balassa Bálint és gróf Kollonics Leopold, kamaraelnök és püspök, meg Majthényi János a templomot elvenni. Az tehát, hogy most 1673.-ban ellentállásra találtak az erőszakos térítők, elegendő oknak találtatott pártütéssel vádolni a protestánsokat! Ugyanez időben a pozsonyiak is vesztették el egyházi és iskolai épületeiket. Az érsek Szelepcsényi György 1672. febr. l.-jén kérte el az evangélikus gyülekezettől a templomokat, okul adván, hogy a templomok azért nem lehetnek az övéik, minthogy a föld, melyen azok épültek, a királyé, a ki, míg az építkezés folyt, ez ellen több ízben tiltakozott volna. Midőn ezek vonakodnának a templomok kulcsait kiadni, fenyegetésekkel, befogatásokkal ijesztette a város nyugalmas lakosait. Az ez ügyben ellenszegülő pozsonyi polgárok és polgárnők máj. 23-kára Szelepcsényi által rendkívüli törvényszék eleibe idéztettek N.-Szombatba, hol a nők durva szitkok közt elbocsáttattak, a polgárok ő felsége ellen „bebizonyult" hűtlenségben, jószáguk s életük vesztében elmarasztaltattak; az ev. papok pedig, u. m. Titius Dávid, Reiser Antal, Sutorius Bálint és Horeczky István börtönbe vettettek, honnan mind Ők, mind a polgárok csak a szász választó fejedelem közbenjárására bocsáttattak szabadon; de a papok mindnyájan száműzettek. Végre sok huzavona után a dolognak mégis az lett a vége, hogy jul, 18.-kán Kollonics a német és magyar templomot 1200. emberből álló katonaság segítségével erőszakkal elfoglalta. *) Eképen elvesztvén a pozsonyiak is drága templomaikat s iskoláikat, ezek 1672. sept. 8.-kán rom. kath. szertartás szerint felavattattak. Ez idő táján a korponaiak elvesztették szép templomukat. Azonközben a magyar elégedetlenek Apafly által titkon segittetve, 1762. aug. vége felé Vesselényi Pál, Petróczy István, Szuhay Mátyás, Szepesy Pál, Kende Gábor, Ispán Ferencz és Forgách Miklós nyolczszázad magukkal kijöttek Erdélyből, Szőlős patakán keresztül betörtek Magyarországba, hol a váradi basától ötszáz török lovast maguk mellé vettek, s a hajdú városok összes legénységét felültették, ugy hogy csakhamar 15000. ember állott zászlóik alatt. Spankau tábornok, a császáriak vezére, kassai főkapitány átkelt a Tiszán, hogy a t *) Johann Liebergott's Tagebuch von der Wegnahme der ev. Kirchen und Schulen p. 44—64. Szelepcsényi erre vonatkozó eredeti levelei ö felségéhez u. o. 110-116..