Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

azelőtt katona, *) az által, hogy ifjabb napjaiban egykor a mérgezés poharát kikerülte, érezte magát arra ösztönözve, a papi rendbe lépni**) Szelepcsényi több tudománynyal, Kollonics több bátorsággal bírt: mit amaz tervezett, azt ez nagy kegyetlenséggel végre tudta hajtani. A jezsuiták pedig azonfelül Leopold császárt reá tudták vala venni, hogy erősen higyje, miszerint birodalmának s trónjának biztosságára semmi sem adna erősebb támaszt, mint a vallás egysége. Ennek alapján a klérusnak szabadság adatott, az evangélikusok templomait elvehetni, papjaikat s tanitóikat száműzhetni. A felébb emiitett rendkívüli törvényszékben Pozsonyban, Szelepcsényi György mint királyi helytartó, gr. Rothal János mint elnök, Heiszter tábornok és több a császárhoz hű gróf és nemes, mint bírák vettek volt részt. „A murányi várban talált irományok, s főleg a Bécsben fogva tartott lessenyei Nagy Ferencz vallomásai, Vesselényi nádoron kivül még Csáky Ferenczet, a keletéjszaki megyék főkapitányát, Tökölyi Istvánt, Bory Mihályt, Vitnyédy Istvánt és Dobai Endrét, kik meg annyian már természetes halállal kimúltak, nagy mértékben terhelték ; ezeknek örököseik is a biztosság elébe idéztettek, s ez vagyonukat a fiscus által elkoboztatta. — S mert kiviláglott, hogy a lefolyt mozgalmaknak nem ugyan fejei, de legmakacsabb (?) párthivei lutheránusokból, kálvinistákból állottak, kénye kedve szerint a protestánsok ellen fordulhatott mindenki. ***) Báthori Zsófia kiűzte uradalmaiból a reformált lelkészeket, a pataki iskolából a reform, tanárokat; Sopronyban egyelőre egy, majd valamennyi, Szakolczán két, Kőszegen két, Rozsnyón egy templom elvétettek az evangélikusoktól, el az eperjesi collegium is; Kassán, melynek polgárai véres tusát vívtak vala az őrséggel, Spankau, már most felső magyarországi főkapitány, 1670. Katalin napján, a főegyházat visszaadatta a r. katholikusoknak; 1671. végén a hajduvárosok közül külön mindenik katholikus kapitány gondjaira bízatott, f) *) Szalay László V, 145. 146. Johannes Borbis: Die evang. luth. Kirche Ungarns in ihrer gechichtlichen Entwickelung p. 68.. **) Fabó-Schmal: Monuni. evang. aug. conf. in Hungária historica II. p. 288. ***) Szalay László V, 144. (Ne hogy részrehajlásból a tények ferdítésévé vádoltassam, betűről betűre irám ki itt Szalayt mint r. kath. irót). t) Szalay László V, 144. 145.