Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

A felébb említett bíróság azzal fejezte be működését, hogy a nyolczvannyolcz éves Drabicius Miklós, ledoiczei lelkészt is, nem mintha a jelen politikai mozgalmakban részt vett volna, hanem mert 1638. óta magát prófétának mondta, s mert Amsterdamban 1665-ben egy fanatikus munka (Lux in tenebris novisradiis aucta) jelent meg tőle, melyről azt állitá, hogy a szent lélek sugallatára irta, és mely telve volt vészjóslatokkal Leopold czászár és háza ellen, szintén törvényszéke elé idéztette. Ő mint morvaországi születésű még 1629.-ben Bethlen idejében kényteleníttetett Magyarországba menekülni. Rothal őt őrültnek nyilatkoztatta; mind a mellett kivégeztetett. *) Ugyanez időben azon szándékból, az evang. egyházat Magyarországban kiirthatni, jelent meg Bársony György szepesi prépost és n. váradi czímzetes püspök ily czímű munkája: „Veritas toti mundo declarata, argumento triplici ostendens Sacratiss. Caes. Reg. Majestatem non obiigari tolerare in Ungaria sectas lutheranam et calvinianam." Kassa 1671.; melyben azt vitatja, miszerint a császár abécsi ós,linczi békekötés éknél fogva épen nem köteles a protestánsokat Magyarországban tűrni, minthogy 1) magok azok a békeszerződések oly viszonyok közt köttettek, melyek azoknak erejét önként megsemmítik, 2) mert a klérus azok ellen mindig óvást tett; 3) végre mert magok a protestánsok is, mind a lutheránusok mind a kálvinisták, eredeti hitvallásaiktól már eltértek. Feleltek e munkára nyomban: Pósaházi János, imént még pataki tanár, most Gyulafehérvárott Apaffy védencze, ily czím alatt „Falsitas veritatis toti mundo declaratae, in negotio tolerantiae exercitii publici religionis protestantium in Ungaria, breviter et dilucide ostensa", és Csipkés Komáromi György debreczeni lelkész e czimfí könyvében: „Molimen sísyphium,hoc est: frustraneitas conatus istius, quo G. B. E. V. reformatos in Ungaria non esse helveticae confessionis probare contendit." **) Később felelt Bársony munkájára Job Kresz*) Szalay László u. o. Ribini II. 9—12. Merle d'Aubigné 233. — Szalay László állítása szerint a pozsonyi orvosok, mind a mellett, hogy r. kath. csak egy volt közöttük, oda nyilatkoztak, hogy az ember nem őrült. **) Ribini: Memorab II, 15. Szalay László V, 145. Budai Ézsaiás II, 306. 307. Merle d'Aubigné 236..