Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

I. A váczi ágostai vallású evangélikus gyülekezet története. Tornyos Pál.

Úrnak kegyelnie legyen veletek és az ő lelke erősítsen titeket. Szeretettel vagyok a ti hű barátotok Wimmer Gottfried Ágoston." A Váczon sűrűn megforduló hitsorsosok, a kórházakban szenvedők, kiváltképen pedig az ifjúság neveltethetése sazon körülmény, hogy az ágost. hitv. iparosok a rom. cath. clerus s a czéhek által az 179%-ki országgyűlés 26.-ikczikke ellenére, az egyházi körmeneteken megjelenésre s más, hitükkel ellenkező cselekmények gyakorlására kényszeríttettek; — egy állandó lelkészi vagy tanitói állomás felállításának szükségét napról napra érezhetőbbé tették. — Mi azonban.a hívek szegénysége s csekély száma miatt mindaddig nem volt kivihető, mig a nemes pest-városi gyülekezet, — egyik nagy érdemű, közszeretetben és tiszteletben részesülő lelkészének meleg ajánlása és hathatós közbenjárása folytán, — az annyira óhajtott czél valósíthatására, három évre, 180. pfrtbólálló évenkénti segedelmét fel nem ajánlotta. E segedelem elnyerése mellett, az 1847.-ik október hava 30.-án a zsenge gyülekezet első lelkészéül tisztelendő Czékus István urat nyervén el, biztosabb jövőnek nézett elébe. De, mint gyakran az életben, úgy itt is, a feltűnt reményeket csak hamar gondteljes napok váltották fel. A pesti gyülekezet ugyanis, az 1849.-ik évben, a magyar papírpénz megsemmisítése következtében, tetemes kárt vallván, a megajánlott segedelmet elvonni kényszerűit, melyet a hívek szintén megzavart pénzviszonyaik miatt pótolni képesek nem voltak. Nevelte az aggodalmat az is, hogy a gyülekezet hű pártfogója, az apostoli buzgóságáról ismert felsőlövői lelkész, Wimmer Ágoston, a hazából száműzve, a gyülekezet szerencsés megalakulásán többé nem munkálkodhatott. E bajhoz járult végre, hogy a lelkész a kecskeméti gyülekezettől nyervén meghívást, Váczot az 1850.-ik évi február hó utolján elhagyta. Mi az ifjú, de e mellett szegény gyülekezetre kétségbeejtőleg hatott. — De midőn a szükség legnagyobb, akkor van az Úr az ő segedelmével a legközelebb. Csudálatosak az ő tanácsai és végremehetetlenek az Ő gondviselésének utai!! Midőn a gyülekezet további fenmaradhatásának már reménye is elenyészett, jelent meg Váczon, az ügy fontosságától áthatva, az 1850.-ik évi april hó 5.-én nem várt szabadítóként, a penczi és rádi leánygyülekezetek képviselőivel, az agárdi gyülekezet lelkésze, ki, daczára annak, hogy ezen gyászos időkben az egyházi gyűlések 1*