Fabó András: Monumenta evangelicorum Aug. Conf. in Hungaria historica I-II Pest 1861-1863.

I. kötet - Pars prima - Séctio II.

75

sibi collatum ita administrabat, ut jacturam boni Liefmanni haud vulgariter compensaret. Nam postquam coetui Evangelico requies conciliata fuisset, tam frequentes inaugurandi erant Ministri, ut unus Heutschius plus quam triginta viris intra brevissimum tempus sacros conferre urdines debuerit. De vita inculpate peracta, patienti ejus animo et diligenti non minus, quam laboriosa utriusque officii administratione ex superioribus arbitreris. Utinam plures ferat Heutschios nobilissima Scepusiensium ditio, in quo nihil de- sidaveris amplius, quam quod brevi admodum tempore sacratiori hoc perfunctus fuerit officio. Vix enim abierat triennium, dum inevitabili mortis lege rebus humanis interessé desierit, an. 1686., postquam vivendo annos 58. explevisset, placide in Domino mortuus. Efficiat Deus, ne puriori coetui Evangelico Cassoviensi desint Ministri, majoribus suis et doctrina et fidelitate pares *)

*) Joh. Sárosy in funebri concione Heutschio hungarice habita sic : midőn halála előtt egynéhány nappal látására el mentem volna, kezemet meg fogván igen lassú szóval azon kér vala, hogyha Isten e világból ki szollitja, ezt a mondást magyarázzam a teste felett: ha szintén meg olendis engem az Ur, ö benne bízom. Jób. XIII. 15. Ibidem in Praeamb. kettős negyed napi heves hideglelésnek keménysége által ez árnyék világból ki mulék. Iterum in Praeambulo: Te német cassai gyülekezet meg fosztattál Christus követétől, a kit ez előtt tsak más fél esztendővel küldött vala hozzád. Ibidem in Conclusione: Valaki őtet ismérte, az egy jámborságnál, tökélletességnél, kegyességnél és tsendességnél egyebet fellőle nem mondhatott, mindazonáltal a keresztben és a nyomorúságban ő néki is része volt. Késze volt az üldöztetésben, része volt a számkivetésben, mert a Jézusnak tanúbizonyság tételéjért édes hazájából ki üzettetvén, idegen Országban kell vala néki bujdosni, a holott mennyi hideget, meleget, mennyi éhséget, szomjúságot, mennyi szükséget és nyomorúságot szenvedett, sóhajtva beszállni vala néha előttem. Melly hosz- szas bujdosásából idő szerint-is meg szabadította vala ugyan a Jó Isten és mint Jóbot meg áldotta vala annyiból, hogy mind nevezetesebb helyben állította, mind pedig Superintendensi méltóságra-is emelte, a mellyben is Istenessen, kegyesen viselte önnen magát, mint addig, mig nem sm Isten újabb keresztet és nyomorúságot bocsátott reája ; mert ezelőtt egynéhány héttel kettős heves negyed napi hideglelésben esvén, minden erejétől meg- fosztattatott, mindazonáltal mind illyen sullyos és nehéz nyavalában is nagy békességestőrést mutatott, és tsak az ő Istenében helyheztette bizodalmát ezt mondván : Ha meg ölend is etc. Sőt midőn még-is arra intettem volna, hogy a mely Christust prédikállotta, ahoz ragaszkodjék, annak hitében haljon meg, és attól várja erős bizodalommal a ditsöságnek kororftját: ugyan azon szókai azt mondja vala: Hogy igen is ahoz ragaszkodik, abban bízik;