Zsedényi Béla: Az eperjesi ev. kollégium nemzetközi sorsa és jogi személyisége (Miskolci Jogászélet Könyvtára 88. Miskolc, 1933)
7. A Kollégium sorsa a nemzetközi jog tükrében
külön egyezményeknek tartotta ' fenn. A párisi egyezmény ezzel szemben sommázza Magyarország jogait és kötelezettségeit és tea-bére évenként fizetendő s általányösszegben megbatározott járulékokat köt ki, minden különös, a békeszerződésből folyó s ennek következtében az alapítványokra, vonatkozólag is fennálló követeléseinek és kötelezettségeinek egyidejű beszámításával. A párisi jegyzőkönyv pedig, — de csupán a magyar és csehszlovák követelések ós tartozások kérdéseiben, — az alapítványokra vonatkozólag még különös, konkrét rendelkezéseket is tesz s elvetvén, illetőleg megváltoztatván a trianoni békeszerződlés szerinti kiadás kötelezettségét, az alapítványi vagyonok kérdését, e két ország egymásközötti viszonyában. a területi elve alapján rendezi. — Vagyis ezek szerinti: e javakból megmarad minden ott, ahol van és a területváltozás e javakra vonatkozólag nem fundál jogokéit és nem teremt kötelezettségeket. — Megjegyezhető, hogy ezek szerint a párisi jegyzőkönyv 1. pontja nem teremt kivételt a párisi egyezmények rendelkezésével szemben, mert hiszen, ha nem is kimondottan, de lényegileg és végeredményében, a párisi egyezményekben is, — akkor amidőn Magyarország követelései és tartozásai sommáztattak, — a területi elv diadalmaskodott. Ez az elv azonban, amint- a fentebb előadottakból is láttuk, a nemzetközi jogban eddigelé érvényesült gyakorlattal éles ellentétben áll, de éles ellentétben van emellett, — azáltal, hogy az alapítói akaratot egyáltalán nem respektálja, — a tételes jogok és a jogelmélet megállapítható kívánalmaival is. Mindez azonban nem változtat a kérdés érdemén. A párisi egyezmények és a párisi jegyzőkönyv áthúzták a területváltozással kapcsolatos vitás kérdések legnagyobb részében az évek óta elénk meredő kérdőjeleket, helyükre pontot tettek és ezáltal ezek a kérdések, jól avagy rosszul elintézve, de lezártnak tekinthetők. I