Kiss Jenő: A főiskolai reform (Sopron, 1918)

49 képező szemináriumra alig van szükség. Az ürt, amely az elméleti tanulmány és gyakorlati élet közt van, teljes mértékben a szeminárium sem fogja, ill. tudja áthidalni. A lelkészre a gyakorlati élet terén váró nehézségek az ill. gyülekezet jellegétől függenek, attól nem szakíthatok el. (Schn. Beszédek 169.) Ha a lelkész a Lélek fegyvereivel látja el magát, ugy minden körülmények közt megtalálja a követendő helyes utat, ha e felfegyverkezést elmulasztja, úgy rajta gyakorlati jellegű szeminárium sem segít, mivel élőhit nélkül a szertartási cselekvények és homiletikai, egyházjogi ismeretek legpontosabb tudása is holt tőke. Hasonló e felfogásunk Schnelleréhez, ki a németországi gyakorlati lelkészképzés typusait vizsgálva vallja, hogy az a theol. főiskola, amely hallgatóit élő hitnek birtokába juttatja, minden más intézettől eltekintve már magában is elvégzi a lelkészképzés munkáját. (II. 36. o.) Gyakorlati lelkészképző szemináriumok Németországban is inkább kísérleti jellegűek és már annál fogva sem, mivel csekély számúak és korlátolt számú hallgatókat vesznek fel, nem tekinthetők úgy, mint az elméleti theol. képzés gyakorlati irányban való feltétlen szükséges betetőzői, inkább az a céljuk, hogy az állami jellegű theol. fakultásokból kikerülő hallgatókat közelebb hozzák az egyházhoz, a belmisszió s lelkipásztorkodás kérdéseihez s munkájához, mint pl. a berlini Domkandidatenstift-ben. (Sehn. II. 62. kk. o.) Miként más pályán is, azaz ügyvéd a törvényházban, az orvos a kórházban, a tanár a középiskolában eltöltött gyakorlati évek alatt tudja legsikeresebben az elméleti és gyakorlati képzés közt a dolog természeténél fogva fennálló űrt áthidalni: úgy a theológus is a gyülekezeti működés alatt fogja az ily irányú követelményeket leghelyesebben megismerni. Az legyen tehát a törekvésünk, hogy az első segédlelkészi idő jelesebb papjaink mellett legyen eltöltendő, (Schneller 4