Kiss Jenő: A főiskolai reform (Sopron, 1918)

48 már magában véve is nem szűkítené. A theol. tudomány önálló művelése végsősorban a Jézus Krisztusban történt kijelentés elvi és történeti mibenlétének minél tökéletesebb megértésére vonatkozik, és tekintve e kijelentésnek exoterikus jellegét, ennek minél tökéletesebb megismerése és feltárása csak hasznára válhat a gyakorlati pályán működő lelkészeknek is, ill. helyesen készít elő a gyakorlati lelkészi állásra. Ezért Bancsónak igaza van (Akad. megnyitó beszéd sopr. Theol.-Ért. 1909/10. 4. o.), amikor Theol. Szervezetünkben a theol. akadémiák célját feltüntető § más formulázását tartaná szükségesnek: nevezetesen a theol. tudomány önálló művelése utján és nem mellett, a lelkészképzést. Helytelenítenünk kell azért olyan törekvéseket, amelyek a theol. tanulmányok idejének leszállítását, ill. inkább gyakorlati, formalisztikus kiképzését sürgetik, szemben az alapvető elméletivel. Éppen a jelen és jövő egyre gyarapodó nehéz követelményeire való tekintettel kell lelkészképzésünk minél mélyebb, behatóbb tudományos jellegére nagy súlyt helyeznünk azon szilárd meggyőződésben, hogy az evangeliomi hitet tudományosan is ismerő, a vallás, a kijelentés, az egyház lényegébe minél mélyebben hehatoló theologus, ill. lelkész a jelen és jövő különböző irányból felvetődő problémáira is a leghelyesebb feleletet találja meg. Gyökér nélküli fától ne várjunk gyümölcsöt. Minél mélyebbre bocsátkozik a theologus a kellő irányítás mellett az evangeliom kimeríthetetlen bányájába, annál értékesebb kincsekre talál ott, melyek mindenekelőtt néki biztosítanak mélyen megalapozott egységes vallásos világnézetet, de képesítik azután arra is, hogy másoknál, a gyülekezetben is eme legfontosabb tényekre hivja fel a figyelmet. Ezzel jutunk a lelkészképző szeminárium kérdéséhez. Ha theol. akadémiáink fenti feladatukat hűségesen végzik, ugy szerény véleményem szerint külön lelkész-