Kiss Jenő: A főiskolai reform (Sopron, 1918)

47 lőzése a többi kedvéért, collisio fennforgása nélkül, nem indokolható. Az eredményes tanulmányozás okvetlenül feltételezi a theol. tudományok mibenlétének és jelen állásának legalább oly mérvű ismeretét, mint az theol. akadémiáinkon megszerezhető. Bár, mint arra Hornyánszky joggal utal, az előadásoknál kidomborodó erős történeti jelleg épen a jelen kor szükségleteinek megfelelően módosítandó volna (i. h, 96. k. s.) Több helyet a szociológiai, természettudományi haladásokra tekintettel levő apologetikai előadásoknak! (u. ο.) A szemináriumi munkásság kibővítése, helyesebben kimélyítése a passiv hallgatás és befogadás mellett épen Schneller ily irányú törekvéseire való hivatkozással volna jobban hangsúlyozandó. Tekintve azt, hogy leendő lelkészeinknél elsősorban mély theol. képzést kell sürgetnünk, a szükséges reformok megvalósításánál az írásnak központi jellegéről és fontosságáról megfeledkeznünk nem volna szabad. Hogy a kollokviumok, vizsgák kérdésénél az öntanulmányozhatás céljából nagyobb szabadságot engedhetnénk főként az öntevékenység, szemináriumi munkálkodás javára, amelynél jobban megállapítható a theol. tudományokban való elmélyedése, mint a csak receptív munkáról számotkérő vizsgáknál, az nyilvánvaló. Csak helyeselni lehet azt az eljárást, amely a vizsgák jórészének a theol. studium utáni időre való helyezést sürgeti, nevezetesen a szakvizsgát a 4 évi tanulmányozás után, a lelkészvizsgát pedig bizonyos ideig tartó gyakorlati tevékenység után. A tudomány önálló fejlesztése és gyakorlati szakképzés között már az egyetemi fakultásoknál, különösen a filozófiainál antinómiát láttunk. Ez még nagyobb mértékben volna meg itt a theológián, a szakiskolai jelleget tekintve, ha a theol. tudomány és gyakorlati lelkészi állás sajátszerű jellege a kettő: a tudomány önálló művelése és gyakorlati szakképzés közti ürt