Kiss Jenő: A főiskolai reform (Sopron, 1918)

30 igénylő pályákat. A főiskolai tanulmányozásra törekvők a lyceumba kerülnek, melynek végeztével ismét megoszlanak az egyetem és szakiskolák közt. Mindezzel az előkészület ideje csak egy évvel hosszabbodnék meg, s egyenlő lenne a külföldi tanulmányi idővel, és mivel egyöntetűen felépített szerves egész volna, sokkal többet eredményezne a mai rendszernél, mely már a középiskolát is szakok szerint különíti el. Ilyen előtanulmánnyal az egyetemre kerülő ifjúság — ez érdekel bennünk elsősorban — érett lenne az egyetemi tanulmányozásra, s nem volna arra szükség, hogy kétes értékű eredmények elérése céljából az egyetem színvonalát szállítsuk lejebb a tulajdonképen nem egyetemi tanulmányozásra való ifjak kedvéért. így lenne egyetemünk a szellemi arisztokrácia igazi nevelő helye, ahol tanár és hallgató csendes együtt munkálkodása a tudomány életteljes tovább fejlesztését eredményezné, jobban, mint a tudományos akadémiák neve alatt működő intézmények, ahol épen az ifjúságtól való elszigeteltség miatt kellő elevenséget nem találunk. (Paulsen i. m. 209. o.) így lenne egyetemünk nemzetünknek nemcsak szellemi, hanem anyagi gyarapodásának igazi központja. Schneller eszményi magaslatról vizsgálja az egyetem feladatát, szemléli jelen egyetemi életünk hiányosságait, de az eszmény szem előtt tartása nélkül maradandót sohasem alkothatunk. Nem toldás-foldás, hanem Schneller gyökeres organikus reformjaira van szükségünk ha tanulmányi életünk meddőségén, egyetemi életünk száz baján segíteni akarunk. Az egyetemi tanulmányozás s az ezt lehetővé tevő reformok, valamint Schneller reformjavaslatainak az egyetem eszményéhez viszonyított fennebbi megállapítások után, néhány szóval még szeretnék oly körülményekre rámutatni, melyek Schneller ref. javaslataiban kissé háttérbe szorulnak ill. túlzott mértékben kiemelkednek.