Kiss Jenő: A főiskolai reform (Sopron, 1918)

31 Hogy mindjárt a tervezett líceum és átszervezett középiskolán kezdjük: a kísérleti jellegét jobban ki kellene emelni. Először próbaképen egy helyen, mondjuk Kolozsváron, hol Schneller jobban ellenőriz' etné ill. tanulmányozhatná az eredményt, lehetne egy ily módon átszervezett középiskolát felállítani. Amíg ugyanis gyakorlati úton meg nem győződünk haszna s esetleges káráról, addig ált. reform elkorázott volna. Kialakult középiskolai rendszerünket, amely hosszú fejlődés és tapasztalatok leszűrődése, csak a biztosan jobbért áldozhatnók fel. Elvi szempontból tartanám azután megfontolandónak, hogy vájjon a történeti studiumnak központivá tétele, sőt egyetlen főtárgyként való kezelése helyes volna-e s eredményezné-e az ált. műveltség biztosítását. Gimnáziumaink tán egykét tekintetben szükséges javítással a humanisztikus műveltségnek, melyre különösen theol. szempontból van szükség, kipróbált közvetítői. Viszont a reáliák iránt érdeklődőket a term. tudományok, chemia, mechanika óriási fejlődésére a reáliskolák taníthatják meg legjobban. Ε két typust teljesen feladnunk a Schneller-féle reformok tekintetbe vétele mellett sem volna szabad (Prőhle Κ.: Ev. Tanáregy. évk. 1910—11. 78. o.) A történetet Schneller is a jelen minél^ tökéletesebb megértése céljából hangsúlyozza, hogy az erkölcsi éniség fokára felemelkedhessünk. Ám túlságos kiemelése inkább az alsóbb történeti éniség álláspontján volna érthető (Pröhle u. o. 75. ο.) A történeti fejlődés produkálta kultur kincset rendszeres elvi szempontból is ismerünk kell (u. ο.) A kultur kincs mint érték fogalom átvezet a személyi meggyőződés s rendszeres elvi felfogás világkörébe (u. o.) Nehéz azután a történeti obiectivitásra is eljutni, s ha netán helytelenül értékeljük a történetet, ami végre is lehetséges : úgy az eredmény épen ellenkező lesz, mint amit tőle várunk. A történet