Kiss Jenő: A főiskolai reform (Sopron, 1918)

25 amely a kölcsönös szabadság esetén tanár és hallgató közt kifejlődik, amikor ugyanazon cél szolgálatában, ha különböző stádiumában is, munkálkodnak, s lesznek commilitones együtt harcolók a tudományért a sötétség ellen, meglazul sőt teljesen megszűnik. Nem is szólva arról, hogy épen a kiváló, tehát, csakugyan egyetemi kathedrára való tanárok jövedelmét csökkenti érzékenyen e rendelkezés; a németországi eljárás (háromezer koronán felül fele az államé), sokkalta helyesebb és alkalmas ama kifogások elhallgattatására is, (III. 100) hogy egyes tanárok inkább tárgyuk általános természete miatt óriási jövödelemre tesznek szert a többek rovására. (V. ö. Sehn. III. 93. kk. o.) Szintén az uralkodó téves irányzatnak következménye, hogy a fii. szak. mellett, amely pedig egyedül volna hivatva a tanárképzésre is, külön tanárképzőt állítanak fel, s mely az egyetem kebelébe tartozik, mint állani az államban. Schneller, mint á kolozsvári tanárképző igazgatója is nyíltan hangsúlyozza az általa elfoglalt ideális magaslaton állva, hogy külön elméleti tanárképző nem való az egyetemre, a tanárképzés elméleti részét bizza a filozófiai fakultásra, (III. 178. ο.) a gyakorlati részét pedig valamely minta középiskolával kapcsolatban kell szervezni. Az ilyen irányban tett külföldi (Ausztria, Németország) tanulmány utja értékes eredményeiről számol be Paed, dolgozatainak II. kötete, viszonylag legjobbnak a prágai Willmann eljárását tartván. (II. 143. kk. o.) 5. Lejtőre jutottunk hát egyetemi rendszerünkkel. Eltávoztunk az egyetem eredeti eszményétől, még a kulturállam követelte módosításokat is beleértve. A A létező bajnak igazi forrása, hogy szem elől tévesztettük az egyetem igaz eszményét. A reformokat nem az egyetem, hanem a gyakorlati élet, 111. középiskola szempontjából követeltük. Az egyetemet a gyengébbek egyetemre nem valók érdekében akarják reformálni,