Kiss Jenő: A főiskolai reform (Sopron, 1918)

17 met, zavartalan nyugalmat tesz szükségessé, Ámde mi történik? Ama szegényebb tanulónak, hogy a tanul­mányai folytathatása céljából szükséges anyagi eszkö­zöket előteremtse, hogy stipendiumokra tegyen szert, kollokválni kell, idejét nem szentelheti kedvelt stú­diumára. Az előirt, hamindjárt nem szeretett tárgyból az eddig produkált munka összefoglalására kell szo­rítkoznia, ami bizonyára nem egyetemi munka, s csak vágyva néznie azon problémákra, amelyeknek köze­lebbi megoldásával foglalkozni szeretne, de amelyek­nek csak cimét jegyezheti fel naplójába sokszor csak­egy kedves vágyának emlékül, mivel időnek és meg­felelő eszközöknek hiányában később alig jut olyan helyzetbe, hogy velük az egyetemi években megkívánt szabadságnak megfelelően foglalkozzék (III. 80. k. o.). Még akit a kollokviumok kényszere nem sujt is, ott állanak előtte a félelmes vizsgák. Első alapvizsga, második alapvizsga, szakvizsga, szigorlat, állam­vizsga, mind olyan határkövek, amelyek megszakítva az egyetemi éveket, fizikailag is lehetetlené teszik, hogy valaki, bármilyen előszeretettel tenné is, ala­posan tanulmányozhasson. Nem teheti, mert a vizsgák réme fenyegeti. Tanulnia kell tanulmányozás helyett, mivel ha elbukik, évet veszt, s ezzel az oklevél meg­szerzésének határideje tolódik ki. Alighogy megindult a tanulmányozás folyamata, már is megszakad, alig­hogy újból bele kezd, már is le kell tennie. Nyugodt tanulmányozást, eredményes munkát a vizsgákkal agyon terhelt egyetemi évek alatt ilyen körülmények közt csak nagyon kevés választottól várhatunk, akik­ben van annyi energia felesleg, hogy még a vizsgák­nak ezt nagy mértékben emésztő ideje közben, s után is szakíthatnak időt egy-egy kedveltebb probléma tanulmányozására. (V. ö. Sehn. III. 50. ο.) Úgy a franciaországi vizsgák eredménytelensége (Paulsen i. m. 377. o.) mint nálunk a vizsgákkal tett 2 \

Next

/
Thumbnails
Contents