Kiss Jenő: A főiskolai reform (Sopron, 1918)

14 Paulsen (i. m. 372. k. o.), amikor az a fiatal ember a korlátlan szabadság levegőjét szívhassa. A középiskola fegyelme, a gyakorlati pályán őt váró megkötöttség közt egy olyan időszak az akadémiai három vagy több esztendő, amikor a fiatal ember megtanulhatja s megtanulja a szabadsággal való élést, önmagának való parancsolást, idejének nem külső kényszer, hanem belső, a dolog természete megkívánta hajtó erő által való felhasználását, hogy azután annak idején másoknak megfelelő vezetője lehessen. Ez a szabadság, ez a korlátlan lehetőség, amely az egyetem polgárait a világ legszabadabb embereivé teszi, a legalkalmasabb nevelő iskola, amely megedzett, az élet harcaiban megállani tudó férfiakat nevel, akikre nyugodtan lehet bizni az ország jövendőjét. Ez az igazi akadémiai főiskolai szabadsággal tett tapasztalat. A haszna összehasonlíthatatlanul nagyobb a káránál. Viszont az egyetemi szabadságot korlátolt módon bíró francia sőt angol egyetemek, s egyetemi rangban levő de elszigetelt főiskoláknál a külső fegyelmet és iskolai kényszert ifjú éveinek természeténél fogva elviselni nem tudó az ellen erősen reagáló s igy idejének jórészét meddő harcokban folytató studens a tanulmány eredménye, tudományos képessége, az életrevaló érettsége tekintetében hátrább áll a szabad egyetem szabad levegőjében tanulmányozó studensnél. Mit látunk e tekintetben nálunk? Szomorú jelenségeket, amelyekben mint Schneller mondja (I. 336. o.) a 48-al eltemetettnek vélt jezsuita szellem, a Ferenc császár korabeli egyetemi eszmény, helyesebben az egyetem torzképe kisért immár évtizedek óta. Az egyetemi szabadsággal, főként mivel a középiskola 8 osztályú a külföldi 9-el szemben, tett szomorú tapasztalatok indították, mint jeleztük, először Trefort kultuszminisztert, azután utódait, sőt részben egyetemi tanárokat is arra, hogy kimondják: a gyakorlatias, a