Kiss Jenő: A főiskolai reform (Sopron, 1918)

13 tanulmányozó hallgatók a vizsgákon meg nem felelő vagy legalább is hiányos jártasságot mutatnak szemben a csak a vizsgákra készülő, egyébként egyetemi szempontból éretlen, használhatatlan társaikkal szemben, ami természetesen kedvüket szegi, illetőleg többjükben a tudományos tanulmányozásnak feleslegességét, sőt káros jellegének érzetét kelti fel. (V. ö. Schneller, III. 47. ο.) Sok félben maradt existencia, sok letört ifjú, sok elzüllött egyetemi hallgató, sok-sok szülő siratja az akadémiai szabadság, a rávaló éretlenség áldozatait. Nemcsak nálunk, ha tán itt nagyobb mértékben, külföldön is. Látják, szomorúan konstatálják ezt a világon vezető német egyetemeken is, és mégsem engednek egy hajszálnyit sem az alapelvből. De meg van a tanszabadság korlátlanságának káros oldala a tanárra nézve is. A tudomány összességéből kiragadott, tisztán egy speciális, ha magában véve érdekes, mégis az egészet, s lényeget tekintve értéktelen előadás szétfolyó tárgyalással, a hallgatókra tekintetnélküli azok feje felett elhangzó praelegálás, a szabadság nevében azzal való visszaélés és ehhez hasonló, mind a tanszabadság bő köpenyébe burkolódzik, és még a tanszabadságot legnagyobb mértékben tiszteletbentartó de e félszeg kinövéseket eltávolítani akaró javítási szándékokban is az egyetem fundamentuma, a tanszabadság elleni merényletet lát, és azt vonja maga elé pajzsul. (Ziegler i. m. 28. k. o.) És ime a német egyetemek szervezetében, amelyet lassanként a többi művelt népek főiskolái is magukévá tesznek, mégis büszkén mutatnak rá az egyetem alapelvére a csorbítatlan tan s élet szabadságra, megadják érte a nagy árt, mert becsével nagyon is tisztában vannak. Kell lenni az emberi életben egy időnek, — mondja az egyetemi élet mibenlétének klasszikus ismerője