Kiss Jenő: A főiskolai reform (Sopron, 1918)

12 előadások látogatására, a napi pensum elvégzésére, gondtalan seramittevésben tölti az idejét és hogy szabadságáról maga előtt is ismételten bizonyságot tegyen a nemtanulást, szellemi tétlenséget törvénnyé teszi, elmerül a nagy egyetemi város életébe, érzéki örömök, mulatozások, sőt kicsapongások lejtőjén halad gyorsan tova és nem egy szülőnek, édesapának keserű könnyei siratják gyermekének vesztét, ki az egyetemi szabadságnak áldozata lett (V. Ö. Schneller I. 330. ο.). De még e szélső, bár gyakori, ha nem is általánosítható következménytől eltekintve az érzéki bukás fertőjébe el nem merülő fiatal ember is tanácstalanul áll kezében a korlátlan tanulmányozási szabadsággal. Nem tud mihez fogni. Az egyetemi élet lüktető elevensége lenyűgözi, ez is az is megragadja a figyelmét. Ezt is, azt is szeretné'hallani, tanulmányozni. Nem tud választani, kapkod, ennek következtében nyugodt tanulmányozás s így eredményes munka lehetetlen lesz, kedvét veszti, és az egyetemi szabadság neki is csak fanyar gyümölcsöt terem. Megtalálhatjuk ama „tudományos vakondokokat" is akik anélkül, hogy szakjukba vágó tudományokban alapos orientálódáshoz fognának, mindjárt az egyetemre kerülés pillanatában leássák magukat egy ponton,'se látnak se hallanak a maguk szűk érdeklődési körén kívül és alkotják azon félszeg, különösen tanári pályán található, bár épen az igazi tanárnak torzképét nyújtó féltudósokat, akik az egészből kiszakított, alapjától megfosztott s igy természetesen igazi jelleme szerint nem értékelhető részismeret alapján képesnek hiszik magukat arra, hogy az ifjúságot, a jövendő reményét vezessék. De a munkát helyes végén megkezdő, kitartással tanulmányozó diák is kénytelen érezni, különösen a vizsgákra való tekintettel és a rájuk való készülésnél, hogy más az egyet, tanulmányozás, és más a vizsgákra készülés, és sokan épen az egyetemre való, helyesen