Sztehlo Kornél: Felolvasások X. A nő társadalmi helyzetéről. XI. A nő helyzete a magyar magánjogban (Budapest, 1913)

A nő társadalmi helyzetéről

5 nélkül az emberi nem régen elpusztult volna. Ez tartotta fenn az embert abban a sötét korszakban is, amikor a jégmezőkön egyedül önzésétől és vad ösztöneitől hajtva küzdött az elemekkel és a vadállatokkal. „Az anyai szeretet, mondja Reinhardt „Der Mensch zur Eiszeit in Europa" című nagyon érdekes munkájában, volt az első társadalmi alakulásra vezető ösztön, amely a család csiráját lerakta, amelynek feje az anya voll." Az anya körül képződött a nemzedékek csoportja, akik mint „vérrokonok" összetartottak. Jó sokáig ez a vérrokonság képezte azt a legfontosabb kapcsot, amelynek az apához, akit a gyermek gyakran nem is ismert, semmi köze és amelyhez a testvéreken kivül még az anya testvérei is csatlakozván, egy törzsöt képeztek Az anya volt a primitiv embernél a gyermek védője és oltalmazója. Mig az apa az őserdőben vadászott és napokig nem látta családját, az anya a gyermekeknek nemcsak táplálkozásáról gondoskodott, hanem őket még a vadállatok ellen ís védelmezte. Megható az az elbeszélés, amelyet Lumholz afrikai természetbúvár művében arról a néger nőről elmond, aki az oroszlántól megragadott gyermekét tüzes üszökkel védelmezte és leperzselvén az oroszlán sörényét, azt meghátrálásra kényszerítette. Vájjon a mi modern anyáink vállalkoznának-e ilyesmire ? Reinhardt szerint a nő és nem a férfi a legrégibb kulturfentartö elem. A nőben, akit kemény munka és a férfi kíméletlen durvaságának csendes tűrése az önmegtagadásra tanított és aki gyermekeiért való önzetlen életében önzését naponkint és folyton legyőzni kénytelen volt, az anyai szeretet tette lehetségessé mindezt zúgolódás nélkül eltűrni. Ez az anyai szeretet egyáltalában minden magasabb kulturfejlödés kiinduló pontja. A kultura továbbfejlődésében az első lépést szintén a nőnek köszönhetjük. Az ősember kizárólagos foglalkozása, amelyből magát fentartotta, a vadászat