Sztehlo Kornél: Felolvasások X. A nő társadalmi helyzetéről. XI. A nő helyzete a magyar magánjogban (Budapest, 1913)

A nő társadalmi helyzetéről

6 volt és sok ezer esztendő telt el, mig a földmivelés első kísérleteire áttért. A nő volt az, aki a kőkorszak végén, körülbelül 8000 évvel Krisztus születése előtt, földmiveléssel foglalkozni kezdett. Az a nő, aki hegyes botjával elsőnek túrta meg a földet, hogy éhező porontyai részére a bevetett magból kenyeret teremtsen, többet tett az emberiségért, a kulturában előbbre vitte azt, mint az ókor összes hódítói. Kimutatható, hogy még a cölöplakók korában is, amely kor 2000 évvel Krisztus születése előtt végződött, a nő volt az, aki, amig a férfiak vadászatra mentek, a veteményes kertet művelte és a földeket megkapálta. A régi görögök is nőt, Demetert imádták, mint a földmivelés és termékenység istennőjét. Abból az állapotból, hogy a nő volt a törzs megalkotója, hogy a nő körül csoportosultak a vérrokonok, mint egy törzsnek tagjai, a praehisztorikus népeknél az anyajog fejlődött ki, amely megelőzte az atyajogot, amelyet az ókor kulturnépeinél, a rómaiaknál, görögöknél és zsidóknál már erősen kifejlődve látunk. Bebel szerint, kinek „A nő és a szocializmus" című munkája magyar fordításban is megjelent: „az anyajog uralma a kommunizmust, az emberek egyenlőségét jelentette, az atyajog felülkerekedése a magántulajdon uralmát és egyúttal a nő elnyomását és szolgaságát." A nőuralom alatt általában viszonylagos békességben éltek az illető törzsök és népek. A törzs megtámadtatása esetén a férfiakra hárult a védelem kötelessége, amelyben azonban a nők is erőteljesen támogatták őket. A scytháknál, Herodot szerint, az asszonyok is részt vettek a harcban és a hajadon csak akkor mehetett férjhez, ha már egy ellenséget megölt. Ez a bajtársi viszony a nő értékét a hun-szittya népek nél növelte. Innen magyarázható, hogy a régi magyaroknál is kiváló szerepe volt a nőnek, nem volt a férj rabszolgája, hanem egyenjogú felesége. Általában véve azt tapasztaljuk, hogy ott ahol a