Sztehlo Kornél: Felolvasások X. A nő társadalmi helyzetéről. XI. A nő helyzete a magyar magánjogban (Budapest, 1913)

A nő társadalmi helyzetéről

4 mézet gyűjteni. Ha a férfi nem volt szerencsés a vadászatban, hazatérve ezt is elveszi tőle és a koplaláson kivül ütlegeket is kap azért, hogy oly keveset gyűjtött. A nőt a férfi rendszerint elrabolja és pedig az erősebb férfi a csinosabb és fiatalabb nőt. A fiatal, vézna legénynek vén asszonyokkal kell beérni. Ha a nő megvénül és elcsunyul, a férfi elkergeti, kiteszi az erdőbe,, hol csakhamar a vadállatok prédája lesz. Az erős és a férfit kiszolgálni tudó nőnek azonban értéke volt. A nő a primitiv korban, amikor még az ember az állatot szolgálatába nem kényszeritette, az igavonó marha szolgálatát pótolta és a férfi annál gazdagabb, mennél több neje van. A nő legnagyobb bűne az, ha férjét elhagyja. Nem a nemi hűség fogyatkozása, hanem a gazdasági károsodás miatt. A büntetés nem az, hogy a férj a szökevényt megöli, hanem az, hogy jól megveri, sőt megcsonkítja. Azért nincs kizárva a nő megölése sem, sőt az emberevő ausztraliai néger meg is eszi megölt feleségét, nem szeretetből, mint a magyar népdal mondja, hanem azért, mert a fiatal emberhús szerinte: a legízletesebb falat. A Queenslandi benszülöttek különben, amint Ratzel Frigyes tanár elbeszéli, a halottakat rendszerint megeszik. A fiatal nő vagy asszony hulláját a rokonférfiak és azok, akik az elhalt nőt különösen szerették, felvagdalják és szeretetük jeléül, testének bizonyos részeit megeszik. Sajátszerű, hogy az apának nem szabad gyermekei hulláját megenni, az anyának azonban igen. Mintha a gondviselés itt is a fajfentartás érdekében gondoskodott volna arról, hogy a falánk apa gyermekeit el ne pusztítsa. Az anya étvágya ellen a gondviselés más módon biztosította a jövő nemzedéket, beleplántálván az anya szivébe az anyai szeretetet. Az anyai szeretet az Isten legszebb adománya, amellyel az embert megajándékozta. Megtaláljuk azt a primitív embernél, sőt az állatban is. Ezen szeretet