Sztehlo Kornél: Felolvasások X. A nő társadalmi helyzetéről. XI. A nő helyzete a magyar magánjogban (Budapest, 1913)

A nő társadalmi helyzetéről

A nő társadalmi helyzetéről. Korunkban erősen mozgatott kérdés a nőkérdés. Köteteket írtak már róla össze, de a vita még lezárva nincs. A kérdés megoldásának sok társadalmi előítélet áll útjában, de túlzott követelések is nehezítik a megoldást. Felhasználom én is szíves meghívásukat arra, hogy ezen, önöket bizonyára érdeklő, kérdésről néhány szót elmondjak. A nő társadalmi helyzete szorosan összefügg a nő hivatásával. Ez mindig így volt és mégis, bár a nő hivatása lényegben mindig ugyanaz marad, a nő társadalmi helyzete folytonos változásoknak volt és van alávetve. Az emberiség őskorában is az emberi nem fentartása volt a nő hivatása. De a primitiv emberben, — amint ezt a kultura legalantabb fokán még ma is tapasztaljuk — hiányzott a szerelem érzése, amely a nőt mint hitvest magasabb piedesztálra emeli. Ezt az állati vad ösztön pótolta. A nő a legalsóbb kulturfokon a férfinak rabszolgája, teherhordó állata, aki ha a nomád férfi vadászatra indul nemcsak a gyermekeket cipeli utána a hátán, hanem fegyvereit, a kőbaltát, a primitiv háztartási eszközöket és egyéb ingóságait. Ezért még nemcsak, hogy jutalmat sem kap, de a elejtett vadból is csak a hulladékokat, miután a férfi teljesen jóllakott. Hogy a nő gyermekeivel éhen ne haljon, a nélkülözhetlen szerszámát képező hegyes bot segélyével ehető gyökeret kénytelen a földből kiásni és erdei