Sztehlo Kornél: Felolvasások X. A nő társadalmi helyzetéről. XI. A nő helyzete a magyar magánjogban (Budapest, 1913)
A nő társadalmi helyzetéről
13 az az előítélet, hogy a nőnek a házasság megkötéséig érintetlennek kell maradni, szintén el fog enyészni. No hát én elösmerem azt, hogy az erkölcsi törvények szintén az evolúciónak vannak alávetve, de azt is tudom, hogy ennek az evolúciónak iránya az erkölcsök tisztasága és nemesbítése felé halad, már pedig ha az erkölcsi felfogás akként alakulna át, hogy a nő házasságon kívül korlátlan nemi életet éljen, én ezt határozott visszaesésnek tekinteném. Kétséget nem szenved, hogy a megélhetés nehézségeivel küzdő társadalomban a házasságon kívül élő nő sorsa mindinkább nehezebbé válik. A támasz és kereset nélkül álló nő ezer meg ezer veszélynek van kitéve. Ezekről a nőkről a társadalomnak, az államnak, az egyháznak gondoskodni kötelessége, előítéletek kiküszöbölése és megfelelő intézmények létesítése által. Abban igaza van a szocializmusnak, hogy a magára maradt nőt függetlenné kell tenni. De hiszen társadalmi és törvényhozási akciónk máris ebben az irányban halad. Az a követelés, hogy a nők részére a katonai pálya kivételével minden pálya megnyittassék, teljesen jogosult. Oroszországban most bocsátották a nőket az ügyvédi pályára, Svájc egy kantonjában a protestáns lelkészi pályát nyitották meg a nők részére. Nagyon célszerű lenne és a nők függetlenségét lényegesen előmozdítaná, ha az iparosok és kereskedők leányai otthon a családi házban megtanulnák apjuk mesterségét, iparát. Miért ne varrhatna a nő csizmát, cipőt, férfiruhát, miért nem lehetne szobafestő, bádogos, kéményseprő, kereskedő, ékszerész vagy órás ? A mesterember ahelyett, hogy leányát cselédnek adja, tanítsa ki saját mesterségére, a kereskedő képeztesse azt ki kereskedelmi iskolában és alkalmazza saját üzletében. Az ily keresőképessé tett leány nem lesz kénytelen magát az első jöttmentnek ellátásért eladni és ha férjhez megy, nem kell neki hozomány, mert azt ipari, kereskedői képzettségében magával hozza.
