Sztehlo Kornél: Felolvasások X. A nő társadalmi helyzetéről. XI. A nő helyzete a magyar magánjogban (Budapest, 1913)
A nő társadalmi helyzetéről
11 élhetés nehézsége folytán a házasságok száma mindinkább fogy és mindinkább szaporodik a nem férjes nők száma. Ha a nőtlen férfi a természet törvényének hódol, ezen senki sem botránkozik meg, ha ezt a nő házasságon kivül teszi, becstelenség. Jogos-e ez? kérdik sokan, hiszen az ember, férfi és nő egyaránt érzéki lény, mindakettőnek a természete egyenlő jogot kiván. A magára maradt nő élni akar, keresni akar, hogy élhessen. De a társadalom útját állja, sok kereső pályáról kizárja, mert nem tekinti őt ezekre képesítettnek, emellett azonban odadobja a nőt a prostitúciónak. Hogyne, hiszen erre a társadalom férfitagjai őt nemcsak képesítettnek tartják, hanem ezt az intézményt, miután ők a házasságot kerülik vagy abban nincs örömük, nagyon is szükségesnek mondják és hatóságilag védik. A világboldogító szocialisták közül sokan ezt a nyomorúságot ecsetelve, amely különösen a proletárnőknél nagy mérveket ölt, odáig mennek, hogy a nőnek teljes nemi felszabadítását, sőt a házassági intézmény eltörlését sürgetik. Bebel szintén követeli a nő nemi teljes felszabadítását, de a házasság teljes eltörlését nem. Eszményei megvalósítását egy új társadalmi rend létesítésétől várja, melynek lényeges előfeltétele a magántulajdon megszüntetése. Ebben a társadalomban a házasság közönséges szerződés lenne, amelyet a felek minden percben bíró és pap közbejötte nélkül megszüntethetnek. Vájjon miben különbözik az ily viszony egy alkalmi egyesüléstől? Nordau, aki a nők barátjának mondja magát, mert hiszen ezek érdekében ír, mégis azt mondja, hogy a nő méltóságát annyira lealacsonyító többnejűség az emberi természetnek megfelelőbb intézmény, mint a monogamházasság, mert szerinte lehet ám egyszerre több nőt is szeretni és mert nincs az az erős szerelem, amely idővel meg nem csappan.
