Sztehlo Kornél: Felolvasások X. A nő társadalmi helyzetéről. XI. A nő helyzete a magyar magánjogban (Budapest, 1913)

A nő társadalmi helyzetéről

10 weltlich Ding", amelyet az egyház megáld ugyan és megkötése körül segédkezik, de nem ösmerte el szentségnek, sőt helyeselte annak felbontását, ha az nem képes többé betölteni célját. A házasságon kívüli viszonyokat δ is elitéli, de nálánál is szigorúbban Kálvin, ki az ilyet szigorú büntetésekkel sújtja. Hogy a reformáció a házasságnak ekként való minősítése és szabályozása által az erkölcsökben lényeges javulást idézett elő az kétségtelen. Az emberek gazdasági és társadalmi helyzete a reformáció óta lényegesen megváltozott, de a házasság mégis a társadalom alapja marad. A lényege ennek a társadalmi rendnek is fennmaradt, amely abban áll: hogy a férfiak ragadták magukhoz az uralmat a nők felett és a nő hivatása inkább a házi teendők elvégzésére és a gyermeknevelésre szorítkozott. A gazdasági viszonyok átalakulása, a népesség elszaporodása, a megélhetés nehézsége folytán azonban a nők helyzete mindig tűrhetetlenebbé lett. A házasság, amely a nő existenciájának természetszerű biztos része, a családfentartás nehézsége folytán mindinkább spekuláció tárgyává lett. A házasság, amely ha két szerető szív kölcsönös vonzalmán alapul, a mennyország a földön, — ha ezt a vonzalmat nélkülözi és vagyoni számításon és önérdeken alapszik, valóságos nyűg és pokol. A női jogok modern védői azt vitatják, hogy a nőnek éppúgy van joga természeti ösztöneinek kielégítését követelni, mint a férfinak. Ha az érdekházasságban élő férfi a házon kivül keres szórakozást, ezt megmosolyogja a világ, ha a nő teszi azt, a társadalom pálcát tör fölötte és megvetés tárgya lesz. A nő, ha nincs vagyona, nem válogathat a férjekben, az ellátás gondja megfosztja attól, hogy szabadon válasszon, és ha nagyon válogat, vén leány marad. A vén leányra pedig a társadalom, ha nem is gúnnyal, de bizonyos szánalommal tekint, ahelyett, hogy megbecsülné benne azt, hogy nem adta el magát — az ellátásért. A meg-