Sztehlo Kornél: Felolvasások VII. Az emberi lélek és értéke. VIII. Tömörüljünk! IX. A házassági elválás problémája (Budapest, 1911)

A házassági elválás problémája

34 az alapelve, hogy a házasságot csupán az egyik, vagy mindkét házasfél vétkessége alapján lehet felbontani. A vétkességi alapelv, a melyen a mi bontási jogunk nyugszik, kizárólag a jogosság és jogtalanság alapjára helyezkedik. Vétkesség nélkül nincs válás ez az alapelv. Legyen az a házasság bármilyen szerencsétlen, társadalmi szempontból bármily felesleges és káros, — azt nem lehet felbontani ha a házastársak nem szegik meg szándékosan és súlyosan azokat a kötelességeket, amelyekkel egymásnak tartoznak. Ezt az elvet a németektől vettük át akkor, amikor az ő polgári törvénykönyvük még csak törvényjavaslat alakjában létezett. Ez a vétkességi alapelv a német javaslatban következetesen keresztül volt vive. Kizárta ez a házasság felbontását elmebetegség alapján is. Mi a javaslatból vettük át az elvet minden következményeivel. Előbb csináltuk meg a törvényeinket mint a németek és midőn ezek javaslatukat tárgyalva, belátták, hogy a vétkességi elv túlhajtása az egyén szabadságát céltalanul lábbal tiporja, bevették bontó oknak a gyógyíthatatlan elmebetegséget is, ez azonban reánk nézve már késő volt. Ezzel szemben az erdélyi unitáriusok házassági joga, amely különben eredetére és alapelvére nézve azonos volt az általános német protestáns házassági joggal és a szentírás szabadelvű magyarázatán alapszik, abból indult ki, hogy a házasság alapja és elemi lótföltótele a hitvestársi szeretet és hogy az oly viszonynak, mely ezt a létföltételt nélkülözi, nincs lótjogosúltsága ós hogy sem az ember egyéni szabadsága, sem a társadalom érdeke szempontjából nem kívánatos, hogy ily viszony kényszerrel fentartassék és az ily viszonyból való szabadulás az állam által megakadályoztassák. Kétségtelen, hogy a házasság megvédelmezése társadalmi érdek is, és hogy nem szabad ezen kór-