Sztehlo Kornél: Felolvasások VII. Az emberi lélek és értéke. VIII. Tömörüljünk! IX. A házassági elválás problémája (Budapest, 1911)

Tömörüljünk!

24 talatra, hanem az isteni kinyilatkoztatásra alapítja. Ezen irány főszemélyesitője és letéteményese a róm. katholicizmus, amely betetőzését találja a pápai csalhatatianság tanában. A másik irány a szabad kutatás elvének a reformáció által kezdeményezett, de be nem fejezett munkájában nyilatkozik meg. Ez az irány eredetileg nem szakított teljesen a tekintély elvével. Luther az isteni kinyilatkoztatás és a biblia tekintélyét feltétlenül elösmerte. De az erkölcsi világ is a fejlődés törvényének van alávetve. A szabad kutatás elve továbbfejlődésében a bibliát is a kritikai ész bonckése alá vette és habár elösmerni kénytelen, hogy a természetben sok olyan dolog van, amit megérteni nem lehet, csudákban nem hisz, természetfölötti világot nem ismer és a tudás határait a kinyilatkoztatással szemben a tapasztalatra alapítja. Miután az Istenben és a vallásos hitben való megnyugvást, valamint a valláson alapuló erkölcsi rendet az emberiség legértékesebb kincsének kell, hogy elösmerjük, — kétségtelen, hogy a szabad kutatás elvének tulhajtása nagy veszélyeket rejt magában, mert a kutatás szubjektív felfogása és annak bizonytalan eredményei megingatják, sőt teljesen mégis semmisíthetik az emberiség ezen kincseit. Téves dolog azonban azt hinni, hogy a kutatás elvének alkalmazása ós a tudományokba való belemólyedés, szükségképen vallástalanságra vezet, ebből csak annyi igaz, hogy a kutatóban kételyek támadnak, de a kutatás végeredményében mégis csak az Istenhez vezet és a hit, mely az emberben ily módon keletkezik, sokkal értékesebb, mint az a sablonos hit, amely dogmatikus tételeknek bemagolásán alapszik. Az emberiség békéje szempontjából bizonyára az lenne a legideálisabb állapot, ha az emberi elme feltétlen bizonyossággal hinni és megállapodni tudna