Sztehlo Kornél: Felolvasások VII. Az emberi lélek és értéke. VIII. Tömörüljünk! IX. A házassági elválás problémája (Budapest, 1911)

Az emberi lélek és értéke

13 resztül Charon viszi át a lelkeket az alvilágba. Ott Minős Ítélőszéke elé kerülnek, aki a gonoszokat a Tartarusba, a jókat az Elysiumba küldi. Egyáltalában azt tartották, hogy a halál országa a föld gyomrában, rémséges vidékeken terül el, ahol sötét üregekben nagy mélységek tátonganak, csak az Elysium tája volt kellemesebb, ahol a boldogok szellemei bájos szigeteken bőségben és gyönyörben élnek. A görögöknél és a régi rómaiaknál az emberi lélekről és annak halhatatlanságáról igen bizonytalanok és ingadozók voltak a fogalmak. Az otruskok hite szerint az elhunytak lelkei nem hagyják el földi hajlékukat és részint mint jó szellemek, lares

t részint mint gonosz szellemek, larvae a házi tűzhely körül kisértenek. A kísértetekben való hit ebben az etruszk felfogásban találja gyökerét. A görögöknél a művészet tette reá a kezét a vallásos hitre és a lélek halhatatlansága feletti mythosokra. Komolyabban foglalkoztak ezekkel az eleusisi Mysterium titokszerű kultuszában, ahol a lélektani mythos eszményi kifejlődést nyert. Gyönyörű példái a görögök mythologiájának Amor, Psyche, Ariadné és Dyonisos mythosai.*) Psycho az ember lélek bűnbe esik, de bűnhődése és odaadó szerelme jutalmául méltó lesz a menyországra. Ariadné az emberi lelket jelenti a múlékony testben a földi lét határain belül. A szerelem és hűség, mellyel Theseus iránt viseltetik a földi lét útvesztőjében a vezérfonál. Ebben a gyöngéd odaadásban valami isteni van, amiről maga sem tud. Theseus a praktikus görög, a földi önzés személyesítője hűtlenül elhagyja kedvesét, ki mindenét feláldozta szerelmének. Végtelen szívfájdalmában a halhatatlan Isten közeledik feléje ós fölemeli őt a * Wolfgang Menzel. Die vorchristliche Unsterblichkeitslehre, Leipzig 1870.