Sztehlo Kornél: Felolvasások VII. Az emberi lélek és értéke. VIII. Tömörüljünk! IX. A házassági elválás problémája (Budapest, 1911)
Az emberi lélek és értéke
9 tehénszarvakat raktak, nem sokat változtat a dolgon. Egy ilyen fából faragott Isis-szobor, amelyről azt tartották, hogy az égből hüllőit le és amelyen a nőalakban a görögök Artemist, a rómaiak pedig Diannát vélték felismerni, Ephezusban még ötven évvel Krisztus születése után is oly nagy tekintélynek örvendett, hogy távoli vidékekről ezren zarándokoltak a képhez és ezüstből készült utánzatait, mint szentséges áldást hozó bűvszert hazavitték és megőrizték. A görögök Artemist, a rómaiak Diannát, a keresztyének Máriát csináltak az egyptomi Isisből, a lényeg az, hogy valamennyien varázserőt tulajdonítottak a szobornak, amely Istenüket ábrázolta. A praehisztorikus ember primitiv lélekfogalma bővebb kifejtést nyor a történelmi kulturnépeknél. Minél magasabb fokra emelkedik a kultura, annál inkább összeszövődik a lélek kultusza esztétikai, művészeti és költészeti elemekkel. Jézus egyszeiű ós tiszta vallása sem tudja magát emancipálni az ókori népek mythosának hatása alól. Másfélezer év kellett ahhoz is, hogy Jézus evangéliumát a maga tisztaságában megösmerhettük, azt a persa és zsidó mythusok burkolatától megtisztíthattuk. A tisztogatást a reformáció kezdte, de az még ma is folyamatban van. A régi babyloniaiah felfogásáról az emberi lélekről soká nem tudtunk semmit. Legújabban felfedeztek egy Nimrodepost tárgyazó ékírású táblát, amely szerint a halál országának ura Nergal isten azt tudatja Gilgamos hőscel: „ kinek hullája a mezőre vettetett és nem lett eltemetve, annak lelke nem talál nyugalmat a földben ; az akinek holt lelkéről senki sem gondoskodik — azon hulladékokból kénytelen táplálkozni, amelyoket az utcára kidobnak." Az egyptomiakyiak és indusoknak az volt a kö-