Sztehlo Kornél: Felolvasások V. A Boromaeus Encyklika történelmi megvilágításban. VI. Quo vadis? (Budapest, 1910)

Quo vadís?

28 Naprendszerünk többi bolygói a hatalmas Jupiter, az Uranus, a Saturnus és a Neptunus, bár távolabb állanak a naptól, még izzó égitestek, a fejlődés kezdetleges állapotában lévők, legfeljebb pokolnak volnának jók, mennyországnak azonban semmiesetre sem használhatók. Szóval elmondhatjuk, hogy naprendszerünkben a földön kívül az ember számára nincsen hely. Földünk bolygótársaival ekkép végezve, vegyük elő megint a látcsövet és keressük fel áldásthozó napunkat és tekintsünk ki egy kicsit az azon túl látható szomszéd napokra is. Itt mindenekelőtt a távolságokkal kell számolnunk A mi földünk átmérője az egyenlítő táján 12,755 kilométer. Kétségtelenül tekintélyes égi test, de a Neptunus 55-szer nagyobb, az Uranus 69-szer nagyobb, a Saturnus 720-szor nagyobb, a Jupiter 1279-szer nagyobb, maga a nap pedig, amely körül ezek a bolygók forognak oly nagy, hogy térfogatában 1.283,700 olyan gömb foglalhatna helyet, mint a föld. Ezek pedig mind csak a mi szerény naprendszerünk térfogatai, amely a többi napoktól oly óriási távolsági űr által van elválasztva, hogy egy a nap körül kozmikus gyorsasággal rohanó üstökösnek, ha annak a határnak a belső szélén haladna, amelyen túl a legközelebbi nap vonzóereje őt a mi napunktól elvonhatná 100 millió évig kellene futnia, hogy a napot egyszer megkerülje. Szédítő számokhoz jutunk és a mindenség végtelenségének némi sejtelméhez közeledünk, ha azon napok nagyságát és távolságát tekintjük, amelyek mint naprendszerünkön kívül levők, eddig megmérettek. Mértékül a csillagászok, miután a kilométer ilyen óriási távolságnál nem alkalmazható, a fényévet állapították meg. A fény ugyanis, amely az aetherhullámok rezgései által továbbíttatik, egy másodperc alatt 300,000