Sztehlo Kornél: Felolvasások V. A Boromaeus Encyklika történelmi megvilágításban. VI. Quo vadis? (Budapest, 1910)

Quo vadís?

27 földé, igen érdekes égitest, különösen a költők szeretnek vele foglalkozni, mint hajnali és esti csillaggal. A szerelmesek epedve nézik és sóhajtanak utána mint egy túlvilági Eldorado után. Pedig ez a szép csillag nem érdemli meg, hogy oda kívánkozzunk. Van ugyan rajta nappal és éjszaka, hideg és meleg, szél és vihar, szárazföld és tenger, sarkain szintén látunk havat és jeget, de miután 50 millió kilométerrel közelebb van a naphoz, mint földünk és felülete még nem hült le annyira, mint a földé, légköre forró és gyilkos gázokkal telt, a vizek küzdenek rajta a mindenfelől kitörő belső tüzekkel és a forró párákkal telt levegőben legfeljebb kezdetleges állatok és növények élhetnek meg rajta. Mondhatjuk, hogy a Venus a földnek múltját mutatja, amilyen az körülbelül 200 millió évvel ezelőtt a kőszénkorszakban volt, mennyországul azonban a mi elkényeztetett igényeinkre való tekintettel költőink ezen oly kedvelt esti csillagát nem ajánlhatjuk. De ennek nem ajánlhatjuk a Mars bolygót sem, amely a Vénusnak éppen ellentéte. Ennek a meglehetősen ösmert égitestnek állapota olyan, aminő a földé több millió év múlva lesz. Legközelebbi távolsága a naptól 50 millió kilométerrel, legnagyobb távolsága 100 millió kilométerrel nagyobb, mint a földé. Ε mellett öregebb mint a föld. Érthető tehát, hogy légkörének hőmérséke sokkal alacsonyabb, mint a földé. Kevés rajta a tenger és ami van, az is csekély» csapadéka kevés, nagy hegyei nincsenek, sok rajta a száraz sivatag. A szőllő, a füge a narancs nem terem meg rajta, de még talán a búza sem. Hogy mégis az emberekhez hasonló, gondolkodó lények vannak rajta, abból a nagyszerű csatornarendszerből következtethető, amelyet látcsövünk segítségével rajta észlelünk. Miután ezek az emberek a fejlődésben több millió évvel előre vannak, azt kell feltételeznünk, hogy ők már többet tudnak, mint mi, és egy csöppet sem csodálkoznánk azon, ha a Mars bolygó lakói az űrben villamos erőktől felénk hajtott tökélyesbített motorokon egy szép napon, a föld valamely pontján kikötnének.