Sztehlo Kornél: Felolvasások V. A Boromaeus Encyklika történelmi megvilágításban. VI. Quo vadis? (Budapest, 1910)

Quo vadís?

25 üdvözülést. Eltérő ettől némileg a görög és az ógernián mithológia. A görög mithológia szerint az Olimpusban lakó istenek közzé csak egyes kiváló hősök vétetnek fel, kik ezzel, mint félistenek, halhatatlanságra tesznek szert. A többi halandó az alvilágba kerül és az Istenektől elkülönített életet él. A germán mithológia szerint csak a királyok és a csatában elesett hősök kerülnek Odín csarnokába a Walhallába, a betegségben és aggkorban elhunytak pedig Hel istenasszony árnyékvilágába. Mindezen felfogásokkal szembehelyezkedik Buddha vallása, mely isteneket nem ismer és az élet utáni teljes megsemmisülést tartja a boldogság legfőbb fokának. A régi vallások a mennyországot a föld valamely rejtélyes tájékára helyezik el, így a zsidók az Éden kertjébe, a későbbi paradicsomba, az egyiptomiak és a görögök az alvilágba, az indusok Brahma ölébe, a perzsák az égbe s. a. t.; a poklot azonban, amely a perzsáknál, a görögöknél és a keresztyéneknél egyenlő minta szerint van szervezve, mindannyian a föld gyomrába helyezik el. Krisztus urunk tanítása szerint az üdvözülés az Istenben való egyesülésben áll, az igazak haláluk után az égbe, Isten országába jutnak örök életre, (Máté 25,«.) naz átkozottak pedig a pokolba az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett" (Máté 25,4i v.) Jézus maga Lukács és Márk evangelioma és az Apostolok cselekedeteiről írott könyv szerint testi feltámadása után az égbe vétetett fel. Ezeknek előrebocsátása után vegyük elő már most a látcsövet, tekintsünk körül a mindenségben és gyujtsunk világot a tudomány fáklyájával. Régente azt hitték, hogy a föld egy kerek tányér, amelynek szélei a felette kidomborodó mennybolthoz vannak megerősítve, a mennybolton pedig fel vannak aggatva a nap, a hold és a csillagok, amelyeknek más rendeltetésük nincs mint a föld lakóinak, persze első-