Sztehlo Kornél: Felolvasások V. A Boromaeus Encyklika történelmi megvilágításban. VI. Quo vadis? (Budapest, 1910)
A Boromaeus Encyklika történelmi megvilágításban
16 tisztviselők a procuratoroktól kezdve az ajtónállókig megvásárolták tisztségeiket és amikor a pápáknak pénzre volt szüksége, egyszerűen szaporították a hivatalokat, így tett VIII. Innocens, aki egy új kollégiumot alapított 26 szekretáriussal. Ezért 60,000 scudit szedett be, VI. Sándor 80, II. Gyula pedig 100 írnokot alkalmazott fejenként 750 scudiért. X. Leó pápa, akinek sohasem volt pénze, akiről Vettori Ferenc azt írja, hogy éppen olyan lehetetlen, hogy a pápának egyszerre ezer aranya együtt legyen, minthogy egy kő magától a levegőbe felszálljon, tömegesen eladta a bíbornoki székeket és egymaga 1200 új hivatalt létesített, amelyet pénzért eladott. Ez volt az a pápa, aki a bűnbocsánatot pénzért adogatta, amely visszaélés tudvalévő Luther fellépésére az első lökést megadta. A pápák jövedelmeikkel többnyire rokonaikat gazdagították, de midőn a reformáció hatása alatt a közvélemény felzúdult és a pápaság a létért való küzdelem terére szoríttatott, akadtak pápák akik az összeharácsolt kincseket a róm. kath. egyház céljaira és a hit ellenségeinek kiirtására gyűjtötték és fordították. így V. Sixtus, a nagy spóroló, aki alacsony származásból emelkedett föl és egyszerű igénytelen módját pápa korában is megtartotta 5 és fél millió scudit gyűjtött össze hivatalok vételárából és a közadókra felvett kölcsönpénzekből és ebből egy fillért sem juttatott szegény rokonainak, de százezreket adott a pogányok és az eretnekek elleni háborúkra, és végrendeletileg hátrahagyta, hogy ezt a kincset más célra fordítani nem szabad. Tagadhatatlan, hogy az ellenreformáció amely a XVI. században a reformáció leküzdésére Rómából indult ki, az előbb ecsetelt sybaritizmussal szemben bizonyos puritán asketizmust váltott ki. Az ellenreformáció ezen iránya az erkölcsök dolgában bizonyos túlzott asketizmust követelt, amely azonban, miután az emberi természet megtagadásával járt, nem javított az erkölcsökön, hanem a valódi erkölcsös élet helyett a képmutatást és az álszenteskedést eredményezte.
