Sztehlo Kornél: Felolvasások III. A klerikális mozgalom Magyarországon. IV. Dogma és türelmetlenség (Budapest, 1910)

Dogma és türelmetlenség

40 felvilágosította a mi elménket, hogy mai napon sem az eredendő bűnben, sem az egyházon belül való egyedüli üdvözülésben többé nem hiszünk. Nemcsak mi protestánsok nem hiszünk már ezekben a reformátoraink által vallott és kátéinkban fentartott dogmákban, de katholikus tesvéreink többsége, ha kezét szivére teszi, sem hisz már azokban ugy, amint ezt Szt. Ágoston és Luther Márton tanították. Ezen tényt megállapítva kérdem, mi jogosultsága van Magyarországon a felekezeti gyűlölködésnek és mi értelme van annak, hogy úgynevezett katholikus mozgalmat szerveznek, amelynek természetszerű következménye a protestánsok tömörülése a védelemre és ezzel a felekezeti harc. A magyar vallási dolgokban sohasem volt türelmetlen. Midőn a vallási villongások a 16-ik és 17-ik században lángba borították hazánkat, nem a magyar nép vallási türelmetlensége, hanem kívülről jövő támadások kényszeritették a magyar protestánsokat fegyverhez nyúlni. Katholikus uraink is védelmére keltek a protestánsok vallásszabadságának és a hová a külső befolyás kevésbbé tudott beférkőzni és az volt épen Erdély, ott a magyar megmutatta, hogy vallási dolgokban tud türelmes lenni. Szegény hazánknak elég külső ellensége van, pártviszályok is dúlják, társadalmi és nemzetiségi ellentétek is gyöngítik és hátráltatják a magyar állam consolidációját. Az tehát, aki a vallási békét zavarja, aki felekezeti érdekek kedvéért mozgalmat kezd, helytelen dolgot cselekszik. De egy másik tanúságot is meríthetünk mi protestánsok a mai előadásból Azt hogy a rideg dogmatismus, a mely a katholicismusból maradt reánk Jézus tanításával merőben ellenkezik és a protestantismus alapelvének, a lelkiösmereti szabadságnak megölöje. Krisztus urunk maga nem alított fel dogmákat. Egy dogmája volt az Isten, aki mindnyájunknak atyja, akinek ő maga és mindazok, akik őt követik fiai. Ebből a dogmá-