Sztehlo Kornél: Felolvasások III. A klerikális mozgalom Magyarországon. IV. Dogma és türelmetlenség (Budapest, 1910)

Dogma és türelmetlenség

41 ból következett a minden emberre kiterjedő testvéri szeretet és az Isten akaratának megfelelő erkölcsös élet. Ugy-e bár könnyen megérthető hitvallás? Nem kellennek megértésére semmiféle metafizikai spekuláció, nem is az értelem, hanem az érzés és a lelkiösmeret az, amelyre ezen vallás támaszkodik. A protestántismus fejlődése végeredményében erre a dogmára fog szorítkozni és ehhez csatlakozhatik minden ember, mert Jézus evangéliuma az egész emberiség vallása, mely nem ösmervén dogmatikus külömbségeket, nem ösmer felekezeti ellentéteket sem. Ezen evangélium szerint nincs katholikus, nincs lutheránus, nincs kálvinista, nincs zsidó, mert mindnyájan testvérek, egy atyának gyermekei vagyunk. A kereszténységnek eredeti ősformájára kell visszatérni. A theologiai spekuláció kivetkőztette azt eredeti jellegéből, az Istennel való érzés és az erkölcsös élet helyett a vak hitre és a külső cselekedetekre fektette azt. Nem uj vallásra van szükségünk, hanem ősi keresztény vallásunk felszabadítására a dogma uralma alól. Mindezt a protestantizmus keretén belül véljük megvalósíthatni, csak tisztában kell lennünk azzal, hogy a reformáció nem teremtett végleges állapotot és hogy a proteslantismus maga a folytonos haladás. így felfogva a protestántismus feladatát az egyes protestáns vallásfelekezetek közötti válaszfalaknak előbb-utóbb le kell lm Uniók. De le fognak hullani a válaszfalak a többi keresztények között is, ha azok, akik Krisztust vallják vezérökül, követni fogják az ö parancsát: Békesség néktek!