Sztehlo Kornél: Felolvasások III. A klerikális mozgalom Magyarországon. IV. Dogma és türelmetlenség (Budapest, 1910)

Dogma és türelmetlenség

38 akarni, ezáltal megnyílván részére a lehetőség az örök kárhozattól menekülni. A reformáció az egyházon belül való kizárólagos üdvözülés tanán mit sem változtatott. Az összes reformátorok, Zwinglit és Socinust kivéve, megtartották azt, sőt a praedestinatió Szt. Ágoston által felállított és Kálvin és Béza által legélesebben kifejtett tanának hirdetése által még complikáltabbá tették azt. Ezen tan szerint a mindenható már előre határozott visszavonhatlanul minden egyes ember sorsa felett mielőtt az még a világra jött és milliókat gyűlöletére és kárhozatára előre elitélt. Életre keltette és élni hagyja őket, de megtagadja tőlük a segítségei, a mellyel természetűknek általa teremtett romlottságát megjavíthatnák, haláluk után pedig az örök tüz kinzó gyötrelmeibe veti őket és könyörtelenül nézi évezredeken keresztül kínjaikat.*) Luther is hajlott a praedestinácio tana felé és azt mondta: „Az a hit csúcsa, hinni azt, hogy kegyes az, a ki oly keveset ment meg és oly sokat elkárhoztat; hogy igazságos az, a ki tetszése szerint bennünket elkárhozottakká tesz, ugy, hogy a mint Erasmus mondja az a látszatja mintha a szerencsétlenek kínjaiban gyönyörködnek, és hogy inkább gyűlöletet mint szeretetet érdemelne. Ha én eszemmel megérthetném, hogy mikép lehet Isten kegyes és igazságos, a ki annyi haragot és gonosz indulatot mutat, akkor nem volna szükségem a hitre." (De Servo Arbitrio pars I. sec. 23.) íme láthatják, hogy az egyház tekintélyét támadó Luther mennyire nem tudta magát emancipálni az egyház dogmáinak hatása alól Álláspontja tisztán katholikus. Hinni kell azt, a mit nem értünk, ez a hittitok theoriája Ebből az a tanúság, mennyire helytelen azok álláspontja, *) Lecky id műve

r ki Calvin. De Aeterna Praedestinatione és Institutióját, továbbá Béza, De Aeterna praedetionatione contra Sebastianum Castellionem cimű műveit idézi.