Sztehlo Kornél: Felolvasások III. A klerikális mozgalom Magyarországon. IV. Dogma és türelmetlenség (Budapest, 1910)

Dogma és türelmetlenség

35 lástalanságnak, mert megőrzik az emberiség részére Jézus evangéliumát, amelyet a jelenkor materialistikus bölcsészete elpusztítással fenyeget. Az eredendő bűn dogmájából és annak tanításából, hogy a bűnben született ember csak a keresztény egyházba való felvétel által szabadul a kárhozattól, az a vele szoros kapcsolatban álló dogma következett, hogy az egyházon kivül nincs üdvözülés. Ez a tan már a kereszténység első századaiban keletkezett és irtóztató lelki kínokat okozhatott azoknál a kereszténységre áttérteknél, akik szentül hitték, hogy szerető szülőik, hitvesük, testvéreik, ifjúkori barátaik, kikhez a legszorosabb vérségi és rokonsági kötelék fiizte őket, menthetetlenül és örök időkre a pokol tüzében égnek. Az egyházi atyák kivétel nélkül hirdették ezt a tant. Szent Cyprián az egyházat a vízözön felett uszó bárkához hasonlította és épen ugy mint az, aki Nóé bárkáján kivül lévén nem menekülhetett, „nem menekül az sem, aki az egyházon kivül van." „Ezen ház nélkül t. i. az egyház nélkül mondja Origenes, senki sem üdvözül". „Senki sem nyeri el az üdvöt és örök életet mondja Szt. Ágoston, csak az, aki Krisztust vezérének vallja, de senki sem mondhatja Krisztust vezérének csak az, aki az ő testében az egyházban benne van". „Tartsátok meg jól és ne kételkedjetek mondja Szent Fulgentius, hogy nemcsak a pogányok, hanem a zsidók, eretnekek és szakadárok valamennyien, akik a katholikus egyházon kivül halnak meg az örök tűzbe kéntelenek leszállani, amely az ördög és az ö angyalai részére elkészítve van.*) Ennek a tannak végzetes befolyása volt az emberiség sorsára. Ha a kereszténységet nyereségnek tekintjük az emberiségre nézve, amint kétségtelenül az, első hatása ezen dogmáknak üdvös volt, mert a földi nyomorúságból *) W. H. Leeky: History of the rise und influence ot the Spirit of Rationalism in Europe. London 1866. 3*