Sztehlo Kornél: Felolvasások III. A klerikális mozgalom Magyarországon. IV. Dogma és türelmetlenség (Budapest, 1910)

Dogma és türelmetlenség

30 És ennek a Jézus Krisztusnak nevében és azon szent meggyőződésben, hogy ezzel az ö akaratát teljesítik, az emberek azért gyilkolták egymást, mert vallási dolgokban nézeteik eltértek, mert szerintük nagyobb bün nem létezeit, mint a hitben való tévelygés. Ha ezen szomorú ténynek az eredetére visszamegyünk, azt fogjuk találni, hogy ennek a kereszténységben általános és megdönthetetlen nézetnek okozója két dogma volt, az eredendő bün és az egyházban való kizárólagos üdvözülés dogmái. Tárgyalni fogom ezt a kérdést menten minden felekezeti elfogultságtól, amit annál könnyebben tehetek, mert ezek a dogmák nemcsak a róm. kath egyház dogmái, hanem a protestáns felekezetekéi is és mert célom épen az, az igazság megismertetése által a felekezeti súrlódásokat megszüntetni. Habár pedig nagy reformátoraink azt tanították, hogy csak a hit által üdvözülünk és habár az ő kétségtelen álláspontjuk volt az, hogy ezekben a dogmákban, melyeket a római katholikus egyháztól átvettek, helyesebben megtartottak feltétlenül hinni kell, ha üdvözülni akarunk, nem riadok vissza a hitetlenség vádjától sem, mert protestáns egyházam elve a szabad kutatás és ha kutatásaim folyamán arra a meggyőződésre jutok, hogy nagy reformátoraink tévedtek, nem vétkezem Jézus Krisztus evangéliuma ellen, ha a tévedést elitélem. Meggyőződésem szabad nyilvánításával nem támadom meg Jézus evangéliumát, mert ezeket a dogmákat nem ö állította fel, sőt ha a keresztfán szenvedő megváltó azt a szörnyű eredményt látta volna, amelyet követői félreértett tanítására alapítottak, lekívánkozott volna a keresztfáról, mert nem azért akarta magát feláldozni, hogy tanítása miatt és annak meg nem értése és félreértése miatt sok száz ezer ember múljon ki a legkegyetlenebb halállal. Igaz, hogy az üdvözülés fogalma Jézustól ered, de ő