Sztehlo Kornél: Felolvasások III. A klerikális mozgalom Magyarországon. IV. Dogma és türelmetlenség (Budapest, 1910)
A klerikális mozgalom Magyarországon
14 tanácsot, hogy gondoskodjék arról mi módon lennének a károsult plébánosok a vesztett párbérjövedelemért kárpótlandók, határozottan kijelentvén, hogy e cimen az ország pénztára semmiképen igénybe nem vehető. A helytartótanácsnak az lett volna kötelessége azt az alapot igénybe venni, amely az állam pénzéből a lelkészi jövedelem emelésére létesíttetett, a vallásalapot. Ezt nem tette, a vallásalap jövedelmeit a katholikus egyház külső fényét emelő építkezésekre és más célokra fordították, az elmúlt kormány külföldről ideszakadt szerzeteseket is segélyezett belőle, a katholikus plébánosok pedig, ahol szerét tehetik még ma is zaklatják protestáns híveinket párbérköveteléseikkel és amidőn a protestánsok közös bizottsága a kormánynál a visszaélések megszüntetését sürgette a klerikális érzelmű miniszter arra az álláspontra helyezkedett, hogy előbb az állampénztárból kárpótolni kell a róm. kath. plébánosokat a vesztett párbérjövedelemért és két évvel ezelőtt elrendelte a párbérjövedelemnek összeírását, hogy a kárpótlási összeget megállapítani lehessen. íme láthatják uraim és hölgyeim, szépen domborít az a klerikális mozgalom, de sok pénzébe kerül az országnak. Ez a törekvés az állam pénztárát katholikus egyházi célokra kizsákmányolni, látszólag reánk protestánsokra nézve is anyagi előnnyel járt. Mi éveken keresztül hiába sürgettük a szabadelvű kormányoknál az 1848 : XX. törvénycikk alapján az állami segélyt. A klerikális miniszter túllicitálta a kálvinista Tiszát a segély összegének megállapításánál, de lássuk csak mi ennek az ára? Junctimot létesített a protestánsoknak adott segély állandósítása és a katholikus autonómia létesítése között akkép, hogy nyíltan bevallott terve volt kiadni a vallás és tanulmányi alapokat a katholikus egyháznak. Ez a klerikális mozgalomnak egy igen becses, de még teljesen meg nem ért gyümölcse.
