Sztehlo Kornél: Felolvasások I. Modernismus és protestantismus. II. A jövő vallása (Budapest, 1909)

A jövő vallása

37 a melyek az emberi agyat irányítják, az elmaradhatlan következménye. A tolvaj azért lop, a gyilkos azért öl, mert agyidegeinek működése cselekvőségét úgy befolyásolják, hogy máskép nem cselekedhetik. Ezen tételnek okszerű következménye azulán az, hogy nincsen bűn, és nincsen erény, és hogy azt, a ki a társadalmi rendet megzavarja nem lehet büntetni. A monisták nem menn<k idáig, mert ők az erkölcsi törvény alapjául a társadalmi ösztönt állítják fel, a melynek követelménye, hogy a társadalmi együttélés fentartása érdekében mindazt kerülnünk kell, a mi az együttélést lehetetlenné teszi, vagy megzavarja. A társadalmi rend megzavaróinak büntetését helyeselvén ellentétbe jönnek azon tanításukkal, hogy az emberi akarat nem szabad, hogy tehát a társadalmi rend ellen vétő nem tehet arról, ha annak törvényei ellen cselekszik. A mi nézetünk az, hogy teljesen szabad emberi akarat ugyan nem létezik, de a normális embernél normális viszonyok között van annyi szabadsága az emberi akaratnak, hogy a7, egyén magát az akaratszabadság korlátoltságára való kivatkozással az egyéni felelősség alól ki nem vonhatja. Bizon* os az is, hogy az akaratszabadság foka nagy mértékben függ az emberi művelődés fokától. Mennél inkább terjed az ember tudása, mennél inkább szabadúl az ember a felvilágosodás terjedésével a téves eszmék és ámítások befolyása alól, annál szabadabb lesz az ember akaratelhatározáza. A középkori babonákban, az ördögben és boszorkányokban hivő ember nem vonható felelősségre azért ha tévhitének befolyása alatt embertársát, a kiben hite szerint az ördög fészkel megöli. Ha azt a rettenetes üldözést és vérontást, a melyet a mult századokban Krisztus nevében és az ő egyháza érdekében véghez vittek, ebből a szempontból megvilágítva nézzük, kéntelenek leszünk ezekről a történeti eseményekről, ha nem is felmentő, de legalább enyhébb ítéletet mondani. Az emberi akarat szabadságát teljesen tagadni azt