Sztehlo Kornél: Felolvasások I. Modernismus és protestantismus. II. A jövő vallása (Budapest, 1909)

A jövő vallása

38 jelenti, az emberi szellem fejlődési képességét tagadni. Az öntudatos ember, ha Ítéletét tévedés és félelem, babona, vakhit és a t. meg nem zavarják, tud külömbséget tenni a jó és rossz között és szabadon határozhatja el magát erre vagy arra. Az emberi önzés, mely az akarat szabadságot korlátozó tényezőként nyilvánul nem elég erős érv arra, hogy az ember akaratának szabadságát kétségbe vonjuk és az egyént cselekvőségében a felelősség alól feloldjuk. Az akaratszabadságot erősebben a beszámíthatatlanságig korlátozó befolyások a psychiatria körébe tartoznak, mi itt csak az egészséges agy akaratszabadságáról beszélünk. Ezekből láthatják igen tisztelt uraim és hölgyeim, hogy az a materialisztikus világfelfogás, a melyre a természetbölcselők az emberiség jövő vallását alapítani akarják, a ír ellett hogy az ember-kedély világát egészen üresen hagyja, még a felvilágosodott ember gondolkodását sem elégíti ki. Sok dolgot, sok igazságot fedeztek fel, de a lét végső okaira, az Isten és a világ céljára nézve ép oly homályban vannak, mint az a ki az ő hypothesiseiket el nem fogadja. Mit kell tehát hinnünk ? Igen tisztelt Uraim és Hölgyeim! Mióta a világ áll, nern élt ember, a kinek fellépése és tanítása az emberiség sorsára nagyobb és üdvösebb befolyással volt, mint azé a nazarethi Jézusé, a kinek származását és ifjúságát a mythus homálya fedi és a ki három évi rövid tüneményes szereplése után azt a mit hirdetett, vértanúhalálával megpecsételte. A keresztény egyházak Isten fiának mondják, sőt az apostoli hitvallásban a hármas személyű Isten egyik személye gyanánt szerepel. Ő magát szerénységében ember fiának mondotta és imádságában a „mi atyánkhoz" fordul, Istenfiuságát tehát ha abban hitt, embertársaival megosztja. Jézus istenségét hirdetni annyit jelent, mint egész szereplését, tanítását,