Sztehlo Kornél: Felolvasások I. Modernismus és protestantismus. II. A jövő vallása (Budapest, 1909)

A jövő vallása

33 egy ilyen Isten létét empirikus decluctió segítségével bebizonyítani nem lehet, mert azt a sejtet, amelyből az Isten fejlődik, górcsöveikkel még fel nem fedezték. Hát én elfogadom a természetbölcselök ama tanítását, hogy csak azt lehet hinni, amit az érzékeink által nyert tapasztalatból merített okszerű következtetés útján ismerünk fel igazságnak. De azen alap elfogadása épenséggel nem gyöz meg arról, hogy nincs a világtól külön és felette álló Isten. Ezen meggyőződésemet nem az isteni kinyilatkoztatásra, hanem emberi elmém okszerű következtetésére alapítom. Én mint ember az én véges eszemmel a külvilág jelenségeit szemlélve nem zárkózhatom el attól, hogy minden okozatnak megvan a maga oka és minden törvénynek megvan a maga törvényhozója. Logikai gondolkodásommal ellenkezik azt lehetségesnek tartani, hogy amig az emberi elme bármely alkotásához tervelés, gondolkozás és munka szükséges, azok a legbámulatosabb alkotások, amelyeket a természetben szemlélünk őntudatlanúl maguktól keletkeznek, élnek és fejlőnek. Azoknak a nagy dolgoknak, hogy az elvetett magból az ezredéves tölgy, a sejtből millió évek folyamán gondolkodó lények fejlődnek, hogy a nagy mindenségben millió meg millió égitest öröktől fogva és örökké teljes harmóniában mozog változatlan törvények szerint nincs sem oka, sem ura, sem tervezője, vagy ha van az egy öntudatlan valami, anyag és erő, mely automatice működik, melynek fogalma sincs arról, hogy létezik, amely tehát intellectualis szempontból egy darab sárral egyenlő. A természettudósok azt tanítják, hogy annak a féregnek, amelyet lábunkkal eltaposunk van öntudatos lelke, sőt azt vitatják, hogy ez az ember lelkével azonos, csak fejlődési fokára nézve különbözik. És annak az Istennek, akinek létét elösmerik, mert hiszen azt mondják, hogy a világegyetem maga az Isten, ne legyen öntudata? Érdekes, hogy Haeckel aki a monismusnak legzseni3