Sztehlo Kornél: Felolvasások I. Modernismus és protestantismus. II. A jövő vallása (Budapest, 1909)

A jövő vallása

35 Az isten, egyike azoknak a fogalmaknak, a melyeket az ember csak sejteni és érezni tud, de megérteni nem. Jól fejezi ezt ki koszorús költőnk, midőn azt mondja: Isten kit a bölcs lángesze föl nem ér, Csak titkon érző lelke óhajtva sejt, Léted világít mint az égő nap, De szemünk bele nem tekinthet. Kant philosophiája szerint a theismusnak három alapdogmája van az Isten, a lélek halhatatlansága és az ember akaratszabadsága. A monismus mind a háromra nézve a theismussal és a keresztény vallással ellentétes állást foglal el. Az istent illető felfogását már ösmertettük. A lélek halhatatlanságát a monismus tagadja, mert szerinte a lélek az emberi agy vegyi és physikai működésének tünete, és az emberi agy elpusztulásával megszűnik létezni. Kétségtelen, hogy a lélek halhatatlanságának bizonyítására, nincs oly hatalmas érvünk, mint az Isten bizonyítására és sok szól a mellett, hogy a mindenség fejlődése és tökéletesedése szempontjából egyáltalában nincs arra szükség, hogy az a sok millió emberi lélek örök időkre céltalanúl az aetherben bolyongjon, de a ki ezt a teljesen bizonytalan létet inkább óhajtja, mint a végzett munka után a teljes nyugalmat ám bízzék az ember szivébe oltott vágyba, és miután kétségtelen, hogy a mindenségben sok dolog van, a melyről a mi iskolai bölcsességünk nem álmodik, és miután a mindenség végtelen és az Isten mindenható, nincs kizárva, hogy azoknak van igazuk, a kik a lélek halhatatlanságában hisznek, habár erre bizonyítékaik nincsenek. A lélek halhatatlanságában való kétely azonban nem zárja ki azt. hogy az emberi szellem halhatatlanságában ne higyünk. Ha földünk és a rajta levő szerves lények történetét tekintjak, különösen ha a darvinisták és monisták fejlődési elméletét elfogadjuk, a mely szerint a kez3*