Sztehlo Kornél: Felolvasások I. Modernismus és protestantismus. II. A jövő vallása (Budapest, 1909)

A jövő vallása

34 alisabb művelője, nem tudott kijönni az anyag és az erő theoriájával. Látta és érezte, hogy még kell valaminek lenni, ami ennek a kettőnek az együttműködését irányítja, mert különben nem érthető meg, miért hoz létre az anyag és az erő együttműködése különböző eredményeket. A Darwin által felállított átöröklési theoria nem magyarázza meg, miért lett ugyan annak az anyagnak és erőnek együttműködéséből évmilliók folyamán majd hüllő, majd madár, majd ember, miért képződik a jegec bizonyos szabályos formában stb. Magyarázatúl fogadta el, hogy az anyagnak érzése is van és ez az érzés irányítja az erő és az anyag együttműködésének fejlődését. Sajátszerű hypothesis, de nem-e egyszerűbb és érthetőbb, ha ahelyett a szintén érzékeinkkel nem tapasztalt érzés istenitése helyett azt mondjuk, hogy az anyag és az erő együttműködését egy ezektől független hatalom, az Isten irányítja? Reám a természetbölcselöknek az a buzgólkodása, amellyel az Istent atomizálni akarják azt a benyomást teszi, hogy ők abbeli törekvésükben, hogy az emberhez hasonló antropomorph Isten létét cáfolják a túlságba mentek és miután nincs olyan Isten, aki ott ül a felhők felett egy magas trónuson, körülvéve az angyaloktól és a szentektől és miután valószínű, hogy az Istennek nincsenek emberi tulajdonságai és hogy az időhöz és térhez kötve nincs, ami különben Jézus tanításával is egyezik és miután az Istent nem tudják hová tenni, beledugják a sejtbe Js közönséges érzéssé degradálják azt. Az hogy az ember kulturális fejlődésének külömböző fokán külömböző képet alkotott magának az Istenről, az hogy ezek a képek az ember korlátolt és gyermekes felfogása folytán majd torzképek majcl képtelenségek voltak, az hogy az Isten létét ma sem bírjuk felfogni és megérteni, nem ok arra, hogy annak a lénynek a melyet a természet vagy nem bánom a létanyagtörvény évezredek óta szivünkbe oltott még a létezését is kétségbe vonjuk.