Sztehlo Kornél: Felolvasások I. Modernismus és protestantismus. II. A jövő vallása (Budapest, 1909)

Modernismus és Protestantismus

21 ben ellenségesen viselkedik Nem igaz! az egyház szívesen látja, ha a természeti tudományok fejlődnek, maga is míveli azokat iskoláiban, de nem engedheti meg, hogy a természeti tudományok által felösmert igazságok a theologia terén alkalmaztassanak. A theologia a természet fölötti rend tudománya, ott a természet törvényeivel nem lehet operálni. Nemde meggyőző ez uraim és hölgyeim és azt hiszem ezen indokolás helyességéhez szó sem fér. Az igazsággal sincs hadilábon az egyház, a mint a modernisták állítják. Mert hát mi az az igazság? Van emberi, és van isteni igazság! Az első változhatik, az isteni változhatatlan, örökké ugyanaz. Az isteni igazság nem képezheti az ész rendszeres kutatásának tárgyát, „mert az isten által kijelentett természet fölötti igazságokra az ész magától rá nem juthatott és miután tudomására jutottak, fogalmi tartalmukat felfogni nem képes. Hogy egy istenben három személy van, hogy Krisztus egy személyben Isten is, ember is, a pozitív isteni kinyilatkoztatás igazságai, melyeken az emberi ész mit változtasson? Ezek hittitkok, a melyeket alázatos hittel kell fogadni " így mondja a katholikus theologus és ezzel az érveléssel szemben minden vitatkozás ki van zárva. A modernisták mégis azt tanítják, hogy a tudományok haladása kívánja, hogy módosítsuk a keresztény tannak az Istenre, teremtésre, kinyilatkoztatásra, a megtestesült Ige személyére, a megváltásra vonatkozó felfogását; és azt állítják, hogy a mai katholicismus nem egyeztethető össze a valódi tudománnyal, ha csak át nem alakítjuk valami dogmátlan kereszténységgé, vagyis valami tág és szabadelvű protestantismussá. Erre azt feleli Dudek: „Melyik protestantismussá kívánják átalakítani a katholicismust? Lutherére? Az nem létezik. A modernre? Az megfoghatatlan lény. Ma már ugyanis csak racionalizáló és a katholicismust ostromló emberek vannak, ellenben protestánsok, kik valami posi-