Sztehlo Kornél: Felolvasások I. Modernismus és protestantismus. II. A jövő vallása (Budapest, 1909)

Modernismus és Protestantismus

20 hanem tisztán politikai okok összejátszása folytán lett valamennyi egyház fejévé. Ezekkel a tévtanokkal szemben legerősebb argumentuma az általunk többször idézett katholikus írónak az, hogy minden a mi emberi a különféle népek, és korviszonyok szerint, különféle átalakulásnak és változásnak van kitéve és idővel romlik és végre elmúlik. A róm. katholikus egyház azonban kezdettől fogva a mai napig mindég és mindenütt egy és ugyanaz és ahhoz, hogy örökké így fog fenállani kétség sem férhet. Ez az egység, állandóság és maradandóság nem lehet emberi mü sajátsága, ez isteni eredetét kétségtelenül bizonyítja Hát a mi a jövőre való hivatkozással való bizonyítást illeti, azt bajos megcáfolni. De a mi a multat illeti nem igaz, hogy a róm. katholikus egyház nem változott meg. A mai egyház kétségtelenül humánusabb, mint a 400 év előtti. Akkor a modernistákat máglyára küldték volna, ma még csak nem is excommunikálják őket, megelégszenek azzal, hogy könyveiket indexre teszik. VII. Gergely pápa korában az egyház olyan hatalmas volt, hogy a német birodalom császára kegyelemért könyörgött nála, ma tűrni kéntelen a pápa, hogy egykori birodalmában más az uralkodó. íme az állandóság és maradandóság még sem oly tökéletes. Azután meg egy isteni műnek mindig az emberiség üdvét kell előmozdítania, már pedig Alba vérengzései, a Bartholomäusi éjszaka rettentő munkája és az inquisitio kegyetlenkedései nem igen vallanak arra, hogy ebben az egyházban mindég isten keze működött. „Die Geschichte ist ein gefährliches Gebiet für den katholischen Theologen," mondja a modernismusról legújabban írt röpiratában egy német író, és talán célszerű lesz a múlttal nem ervelni. A haladásról és az igazságról is téves tanokat hirdetnek a modernisták. Azt merik mondani, hogy az egyház a természeti és a theologiai tudományok haladásával szem-