Sztehlo Kornél: Felolvasások I. Modernismus és protestantismus. II. A jövő vallása (Budapest, 1909)

Modernismus és Protestantismus

11 abban az értelemben, amint azt ma értjük, nem fejezték ugyan ki nyíltan, de az alapját lerakták a subjectivitás elvében, amely a külső tekintély és hagyománnyal szemben minden lelkiösmereti kényszer ellen tiltakozik. Azáltal, hogy a reformátorok a szentírás magyarázatát az egyház tanításától és tekintélyétől függetlenítették, nyitva volt az útja a szabad kutatásnak. Ezen elv külömben nem következménye volt a reformációnak, hanem a reformáció volt következménye ezen elvnek. A szabad kutatás elve már ott derengett a reformációt megelőző században és a reformáció ennek első erős kitörése volt. De mintha ez az erőnyilvánulás az elvet működésében kifárasztotta volna A reformáció után stagnáció következett be. Az emberek egész gondolkodását és lelki világát vallásos dogmák feletti viták töltötték be és afelett, hogy az ostya Krisztus valóságos testévé válik-e az úrvacsoránál vagy nem, nemcsak a legnagyobb szenvedéllyel vitatkoztak, hanem e miatt és egyáltalában vallási nézeteltérések miatt egymást gyilkolták és országokat lángba borítottak. Az ördögben és a boszorkányokban való hit pedig solia sem követelt annyi áldozatot, mint épen a protestantismus első századaiban még pedig épen ott, ahol a puritán protestantizmus legerősebb gyökereket vert. A haladásnak a theologusok vitatkozása által megszakított fonalát a 18-ik század bölcsészei vették fel. Angliában Hume Dávid, Franciaországban Voltaire, Rousseau, Descartes, Németországban főképen Kant adtak irányt a bölcsészeinek. Kant világfelfogása még egészen theistikus és nincs ellentétben a kereszténységgel. Három fődogmája: az Isten, a lélek hallhatatlansága és az akarat szabadsága. Ezen iclealistikus felfogás ellentétben áll Spinoza pantheismusával, aki szerint Isten és a világ azonos. Ezen pantheistikus világfelfogást osztották Lamark, Darwin és Haeckl, költői kifejezést adott néki a nagy Goethe. Ezen irány,