Sztehlo Kornél: Felolvasások I. Modernismus és protestantismus. II. A jövő vallása (Budapest, 1909)
Modernismus és Protestantismus
12 mint a dualisztikus irány ellentéte monismus néven ismeretes. A monizrnus bölcsészetet, mint egyszersmind a jövö vallás rendszerét népszerű alakban írta meg i899-ben Haeckl Ernő jenai tanár „ Die Welträthsel* cimü müvében. De már a Kant bölcsészete is, dacára idealisztikus irányának, erősen megingatta a tételes egyházak dogmás épületét, Németországban a mult század első felében a theologusok sietlek annak védelmére és a racionalista iskola, amelynek legkiválóbb képviselői Schleiermacher, Baur és Strauss Dávid fáradozott azon, hogy a dogmák és a felvilágosodás által felkeltett józan ész közötti ellentétet kiegyenlítse. A fáradozás azonban sikertelen volt, mert mennél többet okoskodtak a racionalisták, annál inkább eltávolodtak a dogmától. Strauss Dávid „Das Leben Jesu" című hírneves munkájában a szentírás csodáit már legendákká degradálja és Jézus isteni voltát megcáfolja. Amint a katholikus egyház kebelében szereplő modernisták akarnak, az tulajdonképen ugyanaz, amit a német protestáns racionalista iskola akart. Kiegyeztetni a vallást a tudománnyal, de a modernizmus nem külön iskola, hanem különböző katholikus írók theologiai irányzata, amelynek közös vonása az, hogy a katholikus egyházat reformálni, annak világnézetét a modern tudománnyal megegyeztetni akarja. Az egyes írók hol keveset, hol többet akarnak, hol messzebb mennek, hol visszamaradnak, az irány azonban mindnyájoknál ugyanaz. Az a modernizmus, amelynek tételeit a pápa a hivatkozott decretumban elítéli egészen uj keletű, kezdete a 19-ik század utolsó évtizedére tehető. A kezdeményezés ezen a téren is a németeké. Elsőnek jelentkezik közöttük Schell Hermann würzburgi tanár, az 1889-ik évben megjelent dogmatikájával, de méginkább 1896-ban „der Katholicismus als Princip des Fortschrittes" cím alatt közzétett röpiratával. Ebben a laikus elemnek nagyobb érvényesülését a katholikus egy-
