Sztehlo Kornél: Felolvasások I. Modernismus és protestantismus. II. A jövő vallása (Budapest, 1909)

Modernismus és Protestantismus

10 modernista volt a szó teljes értelmében, ő sem akart a katholikus egyházból kiválni, ö is csak reformálni akarta a katholikus egyházat. Modern is volt az ő tanítása, vagyis az ő korának megfelelő, csak abban különbözött a mai modernistáktól, hogy Istenben való bizalma rendületlen volt és hogy nem hajolt meg senki előtt. Elvei mellett fenkölt lelkének egész erejével síkra szállt, amit a mai modernistákról nem igen lehet mondani. Luther mindamellett nem tudta magát a római katholicizmus alól teljesen emancipálni. Ez is a fejlődési elv helyessége mellett bizonyít. Egy középkori szerzetesből nem lehet egv csapásra racionalista theologus. Luther reformációja még nem hivatkozhatott a kritikai ész tekintélyére, sem azokra a nagy igazságokra, amelyeknek ismeretét a természettudományoknak köszönhetjük. Maga Luther a spekuláló ésszel való érvelést a legdrasztikusabban elítélte Ahhoz, hogy reformációja sikerüljön, tekintélyre volt szüksége, amelyet a római katholikus egyház tekintélyével szemben felállított. Ez a tekintély a szentírás volt. Luther, aki kétségtelenül a legnagyobb rést ütötte a katholikus egyház épületén, a vallás eredetére nézve és az egyház által az apostoli hitvallásban megállapított dogmákat illetőleg a róm. katholikus egyház álláspontján maradt. Tagadta a pápa, a zsinatok és a tradíció tekintélyét, de elfogadta a szentírásét. Ez előtt vakon meghódolt. Hirdette a lelkiösmeret szabadságát, de azt vallotta, hogy az Isten nyilatkoztatta ki egyszülött fia által a keresztény vallást és azt, hogy mit kell hinni, hogy ezen kinyilatkoztatás az Ó- és Üjtestamentomban van letéve és hogy az ember csak a hit által üdvözül, amelyre nézve a szentírás adja meg az egyedüli útmutatást. Hogy Luther reformációja nem kövesedett meg a dogmában azt a protestantismus a szabad kutatás elvének köszönheti. Ezt az elvet sem Luther, sem a reformátorok