Sztehlo Kornél: A nő hivatása a magyar protestantizmus küzdelmében (Budapest, 1909)

14 kerültök szembe, legyetek állhatatosak! Ne hagyjátok magatokat ámítani azzal, hogy egy Istenünk van és hogy közös megváltónk a Jézus Krisztus. Gondoljátok meg, hogy maga Jézus urunk mondotta azt, hogy ő az lít, az igazság és az élet, aki tehát az igazságot megtagadja, amely vallásunkban van, az megtagadja Jézus urunk útját és életét is. Gondoljátok meg, hogy ezért a mi protestáns hitünkért őseink vérüket ontották és attól a kínpad borzalmaival és a máglyának iszonyatos halálával szemben sem tántorodtak el. Legyetek bátrak, erősek és kitartók! Mi, az egyház vezető férfiai, hiába szónokolunk és prédikálunk, hiába küzdünk, ha ti elhagytok bennünket. Ha minden magyar protestáns nő teljesíti egyháza iránti kötelességét, biztos a győzelmünk. Még egy dologra akarlak figyelmeztetni, kedves gyermekeim, ami főkép titeket, mint magyar nőket érdekel. A nemzetiségi eszme egyike azon uralkodó eszméknek, amelyeket a XIX-ik század felvetett és amelynek az állami életre kiható, majd alkotó, majd romboló ereje még a huszadik században is nagy szerepet játszik, sőt nálunk Európa keletén most fog csak igazán döntő, valószínűleg véres harcokat felidézni. Akármikép vélekedjünk a nemzetiségi eszme jogosultságáról, mi a harc elől, amelyet ez felidéz, ki nem térhetünk, nékünk magyar protestánsoknak is ebben a kérdésben állást kell foglalnunk. A róm. katholicizmus, amely minden mozgalmat, amely az emberek sorsára nagy befolyással van, a maga céljaira felhasználni iparkodik, kosmopolitikus jellege dacára az egyes országokban a nacionalizmussal szövetkezik, még pedig annak a nemzetiségnek védelmére kel, amely az államban a